Nekem még mindig fáj, az, amit mondtál
lehet, akaratlanul, de megbántottál
eljátszottad minden esélyed
engem elvesztettél, most már végleg.
Bár szerettük egymást, nem nehéz tovább lépni
a lelkembe gázoltál, ezt nem fogom felejteni
ha következőnek látlak erősnek kell lennem
s most elküldöm neked utolsó búcsúlevelem.

Az asztal szélén egy kis fény lángol
szép kicsi gyertya,
lobog a fátyol
s az ablakon süt be holdvilág
egy suttogó hang kérdezi:
“Kislány, mi bánt?”

Szeretnék válaszolni
mondani, hogy minden
de nem tudok megmozdulni
csorog a könnyem.
A hang meg csak hallgat,
többet nem szól...
elmegy tán örökre,
de emléke ...