Míg a szerencse veled, gyűlnek körüled a barátok,
Jönnek a bús felhők, sorsod a puszta magány.

Hallgass, rejtőzz, s titok legyen,
Mit érez és óhajt szíved,
Lelked mélyén suhanjon át,
S csituljon el a néma vágy,
Mint fényes éji csillagok,
Csodáld csak őket, és ne szólj!

Hogy' tárja fel a szív magát?
Megért-e téged bárki más?
Megérti-e benned mi él?
Kimondott gondolat, ha kél,
Hazug. A forrás felzubog,
Oltsd ...