Ez csak a kezdet, a élet értelmetlen,
céltalan léte meg edzett, s ez lett.
Ez mára már valóságom, hol tudatom
beborult hajnalán a jót látom át.

Sötét seregek sínylődnek bennem,
s már kiutam nem lelem, mivé legyek?!
Taszítva sejtelmes fellegek,
melyben mély nyugvásra nem találok én.

Talán gondolatom néhány ...

Hajnal hasadáskor lelkek
tükreibe látok,
Mélyen nyugvó álmok,
s vágyak mire vártok,
Számtalan néma gondolat,
hol kéjjel teli éjjelen
Hullámok hátán sodródó gondola,
s vár a végtelen.

Érzelmeim hívó alkonya,
oly lassan tűnődik tova,
Nyugtató fellegvár kapuja,
mely lelkem pár sora
Nyomán kitárja magát, ...

Halk mozdulatokban jár a csend,
S egy éjbéli hang emészti ide fent,
Lelkem végtelenül fényes táborát,
Suttogó szelek szólják pár sorát,
Az életemnek, s több pontján meg leli ez lényem.
Mentális áradatba emelkedek fel a távol messzeségében.

Szelek szárnyán repülök az emberek álmán át,
Fiktív valóságom pályáján hol senki sem ...

Távoli messzeség mely mindenre méltó,
De miért jó egy közeg, hol egy szép szó,
Sem csattan el soha, s az emberek sora
Minden mozdulattal, tettel csak mostoha
Hozzám, s pillanatok nyomán az agyam ott jár,
Hol rám már senki soha sem talál.

Tündérek hajnalán ébredő szárnyaló szivárvány
Forrása lényednek, hol szemtelenül szebb valóság ébreszthet
Embereket tudatra, úttalan utakat ma mámorító ármány,
Ha árván az álmaidra száll már, nem jár át talán e koszos évezred.

Van egy soha napján sem oldódó zár,
mi vár még rám,
Valahol,
bár nem kár érte távoli utakon járnom,
Lelkem tengerének végtelen mélységére találnom,
Lábamon sekély partokon megállok,
s a csillagok csarnokába szállok.

Csillagok csarnoka,
hol a fellegek zsarnoka bal sorsra ítélve,
Halovány gondolataim tovatűntek, ...