A világ körülöttem romokban,
csak hánykódom a hazugságok tengerében.
Egy kedves szóra vártam,
Ti mégis bántottatok engem.

Szavaitok olyanok voltak, mint a kő, mely nektek édes teher,
Nekem viszont súly, mely a lelkemre nehezedik oly erősen.
Miért van az, ha a fél karomat adtam nektek,
Ti tőből szakítottátok le az ...

Űzött vad, az vagyok nélküled és veled.
Nincs otthonom, csak az öledben lelem helyem.
Szavaid bennem úgy forogtak, mint a legélesebb kés,
a szívem vérzik, nincs mi begyógyítaná ezt a kínt.

Repülj el hozzám, nincs akadály: sem idő, sem tér.
Forró könnyed morfium lenne számomra
Sírj, hisz élni, szeretni akarok még.

Hol vagy már? ...