 | Vizkeleti László (56 éves, férfi) Buddhista tanító vagyok, szeretem a verseket, azt hiszem segítenek lépésről lépésre mélyebb megértéshez jutni önmagunkról, így hát írogatok. |
Vizkeleti László által beküldött versek
Lélekidő ez – nincs benne perc,
csak szívverés és remegés,
és talán Isten, a felejtés
amire emlékezem meg a csend.
A földön felejtett imákra a csendben,
mintha valaki végigsétált volna
egy elhagyott templom padjai ...
csak szívverés és remegés,
és talán Isten, a felejtés
amire emlékezem meg a csend.
A földön felejtett imákra a csendben,
mintha valaki végigsétált volna
egy elhagyott templom padjai ...
Olvasták: 217
Az Ön versének a helye...
Vagy...
Itt vagy, mint felismerés, hallgatom
ragyogásod, ízlelem nevetésed,
jövök-megyek a térben, maradok
valami reszkető kiterjedés, belőlem feléd.
A kezem elámul egy-egy tétova öleléstől,
szárnyak selymes fényében akad közöttünk
az idő, ...
Itt vagy, mint felismerés, hallgatom
ragyogásod, ízlelem nevetésed,
jövök-megyek a térben, maradok
valami reszkető kiterjedés, belőlem feléd.
A kezem elámul egy-egy tétova öleléstől,
szárnyak selymes fényében akad közöttünk
az idő, ...
Olvasták: 136
Utolsó idők
A kérdés némán bennem.
Mint kihűlt parázs,
megfeketedik a világ.
Az álmok a falnál, tapéta magány.
A semmi ül velem szemben.
Az idő nehéz lesz,
szívemben, mint egy lerakott ...
A kérdés némán bennem.
Mint kihűlt parázs,
megfeketedik a világ.
Az álmok a falnál, tapéta magány.
A semmi ül velem szemben.
Az idő nehéz lesz,
szívemben, mint egy lerakott ...
Olvasták: 211
