Holdfény-sávok sorában: fák között
paraszt-virág rétbe olvad testünk,
s álmunkban a csillagok közt járunk
s önfeledten, gyerekként nevetünk.

Késő-izzású vágyunk még régi,
hol a padok árnyékot vajúdnak
s Góliáttá válnak a hold-kelte
tövén álló fák a nyugalmunknak.

S te itt fekszel finom széna-létbe
súlyos ...

Normálisnak maradni a jelenbe,
kerékvágások párhuzamába,
szürke tereken fényeket keresve
míg fojtogat a sors makacssága.

Égni a karácsonyfák fénykörében
szeretettel teljes gyertyalángon
s úgy nézni gyermekünk két szemébe,
mintha csillag lenne ezüst ágon.

A szeretet pajzsát birtokba véve
harcolva gőg és indulat ...