Koppan és kattan a vonat kerék,
Dobban a szívem és rohan feléd.
Álom, vagy valóság, hová vezet?
Tudom, hozzá, mert Ő is szeret.

Néha mélán nézek az ablakon át,
Látok kint futni sok rohanó fát,
Szólnék: \'Hová futtok, Ő nem arra van?\',
De rájövök, a sok fa nem hozzád rohan.

Fékez a vonat, a vastalp tapad
Miért fékez, hisz ...

A nap ragyogó fénye, ha elillan,
Később szemedbe nem a fény,
Hanem az elmúlt pillanat villan,
És szépül a színe nap-nap után,
Mint a hajnal emléke délután.

A kis dallamok egyre halkulnak,
A csörtető napok zajában,
Az útra porszemcsék hullnak,
Idővel egyre szépülnek hangjai a múltnak.
Miért szépülnek mégis? Talán, mert ...