Húsomba vájnak komor reggelek.
Mardos az üresség, hogy nélküled ébredek.
Hiányod éget, mert nem hallom hangodat,
s mert agyam képtárából törölnöm kellett arcodat.
Tompán puffannak a szavak ha nevedet kimondom,
szívem megadóan elfogadja sorsom.
Néha azért felbukkan egy - egy messze suhant emlék,
hogy számban tarthassam még az eltűnt boldogság ...

Köddé foszlott tervek,
Szétporladt álmok.
Valóságnak hitt, tétova
Próbálkozások.

Régmúlt, igaz se volt idők vad
Tengerének tajtékzó habjain
Hánykolódva hová tűntetek?

Csalókán hívogatva felbukkantok,
Majd mielőtt mohó kétségbeeséssel
Utánatok kapnék, tovahajóztok a
Jelen reményvesztett vizein.

De jó ...

Átölellek, magamhoz szorítalak, édes szerelem.
Vigyázok rád, nem engedlek el soha, soha sem.
Nem az a fontos, hogy szeretve legyek,
Hanem, hogy én is szeressek.
Lelkem a dermedt álom után végre kinyújtózzon,
S szívem kietlen pusztasága virágba boruljon.

Szürke lepelbe burkolódzik a táj,
Lassan rátelepszik az alkonyat.
A madarak befejezik röptüket,
Sietve megkeresik fészküket.
Borzongok, ahogy a szürkeség
Vastag takaróját ráborítja a tájra.
Nesztelenül közeleg a csend, parancsára
elcsitulnak a nappal hangjai.
Nyomában lábujjhegyen jön az este, hogy
Mélykék palástját lassan ránk ...

Görnyedt háttal földet hány,
ásójára támaszkodik,
nap mint nap a kaszással
parolázik.
De a vén időt ő sem tudja
lekenyerezni,
eljön a nap amikor érte
fognak harangozni.
S akkor majd valakinek
az ő sírját kell megásni.

Karácsonyi hangulat
Amikor karácsony közeledik,
szívedbe egy csepp béke költözik.
Hátat fordítasz a zajos világnak,
s teret engedsz a csend birodalmának.
Lelked megpihen az ünnepi fényben,
s mint viasz az égő gyertyán,
feloldódsz a szeretet oltárán