Melleid párnáim,
S boldog az az óra,
Mikor a fejemet
Hajtom nyugovóra.

Szempilláid sűrű
Kerités grádicsok-
Melyek mögött fénnyel
Labdáznak angyalok.

Arcod a nyugalom
Szerelmetes tája,
A szád:egy szem meggyet
Termő meggyfa ága.

Az egészben az az
Izgalmatos csoda:
Mikor a szerelem
Nyújtózkodik oda.

\'Szövetség ez már, nem is szerelem\'
/József Attila/

Sorsod: a sorsom, megvan írva
Lemoshatatlan gyöngy-betűkkel:
Az én dolgom:ezt hírdetni
A világnak hévvel-hevülettel.
A te dolgod pedig-de, tudod jól:
A tüzet őrizni,szerelemmel,
S rám is vigyázni, ha már nem bírok
A gonoszsággal, a gyötrelemmel.

Ha majd az égen szépen, sorban
Kialszanak a csillagok,
Mint a villanyégőket-
Úgy kapcsolják le őket az angyalok-
Lelkem akkor útrakél-
Lelked lesz a célállomás:
Két lélek,egymást átölelve:
Öröklét lesz az elmúlás.

A titok:
A titok.
Ami hangtalanul
Kopog,
Zajtalanul
Lődörög-
Mint szívedben a vér,
Vagy messzire érő keze:
Az ütőér,
Parttalanul
Dübörög,
Bebújik minden résbe,
S hangtalanul
Kapaszkodik
Egy borotvaéles
Késbe...

Bizony, por és hamu vagyunk-
Ahhoz képest mennyi
Szeretet van bennünk!
Ahhoz képest mennyi
Gonoszság van bennünk!
Pedig mondom néktek:
Hamu és por vagyunk!

Minden emberi szó: maga a világegyetem!
Ezért súlya van minden emberi szónak-
Mert azt jelenti:
Emberek, emberekhez, emberi szóval szólnak.
Ne sajnáld a szép szót, hisz annyi terem
Akár az égen a csillag-
S a komolyat se, mert a megfontolt szó
A kedvessel kézen fogva ballag.
Az emberi szó: maga az értelem,
Melynek szép virága
A ...