 | Petró Árpád (63 éves, férfi) Hobbi szinten írok verseket. |
Petró Árpád által beküldött versek
Utcai sétányok lépteim rabolják,
Nyári fuvallat simogatja arcomat.
Parki fák árnyéka vágyam rejtegeti,
Szenvedély szívemben pengeti lantomat.
Felettem szikrázik a csillagos ég,
Mesés szerelem itt jár és csillapít.
Bódult ...
Nyári fuvallat simogatja arcomat.
Parki fák árnyéka vágyam rejtegeti,
Szenvedély szívemben pengeti lantomat.
Felettem szikrázik a csillagos ég,
Mesés szerelem itt jár és csillapít.
Bódult ...
Olvasták: 233
Az Ön versének a helye...
Ha festeni tudnék, kataklizmát festenék,
Vagy a végítélet négy mitikus lovasát.
Kik a háborút, halált, viszályt és pestist
Hozzák a földre, a pusztulás viharát.
Ám tollam lévén csak beteg aggastyánnak
Írnám le a ...
Vagy a végítélet négy mitikus lovasát.
Kik a háborút, halált, viszályt és pestist
Hozzák a földre, a pusztulás viharát.
Ám tollam lévén csak beteg aggastyánnak
Írnám le a ...
Olvasták: 323
Mécsesnek lángja,
lelkem, ha fájna,
üdvözítsd csendem,
hogy szívembe rejtsem.
Őszi színekbe,
szomorú rímekbe,
a világom keserű,
az élet kényszerű.
Emléket éget,
jókedvű létet,
lettem egykedvű,
hamvadó ...
lelkem, ha fájna,
üdvözítsd csendem,
hogy szívembe rejtsem.
Őszi színekbe,
szomorú rímekbe,
a világom keserű,
az élet kényszerű.
Emléket éget,
jókedvű létet,
lettem egykedvű,
hamvadó ...
Olvasták: 248
Mállik a halovány, karmazsin a fény,
elszórtan foltok, kuszán, rendezetlen.
Megfagyott körök rideg ezüstben,
Mázol a kezem, konok, engedetlen.
Elvont alkotást torzít ecsetem,
égő vörösön monoton fakóság.
Platina szürke, ezüstön ...
elszórtan foltok, kuszán, rendezetlen.
Megfagyott körök rideg ezüstben,
Mázol a kezem, konok, engedetlen.
Elvont alkotást torzít ecsetem,
égő vörösön monoton fakóság.
Platina szürke, ezüstön ...
Olvasták: 330
Egyedi az őszi tölgyerdő illata,
már nem zöld a lomb, de lelket nyugtató.
Pereg a makk, bújik az avar alá,
tűznek tónusában előtted a takaró.
Susog a lépés, riad a mókus,
fürge lábaival szökik a fára.
Koronába olvad óvörös ...
már nem zöld a lomb, de lelket nyugtató.
Pereg a makk, bújik az avar alá,
tűznek tónusában előtted a takaró.
Susog a lépés, riad a mókus,
fürge lábaival szökik a fára.
Koronába olvad óvörös ...
Olvasták: 246
Mint csillogó kristálygömb, csapódik a falhoz,
Szikrára hullik legféltettebb álmunk.
Remegő ujjakkal gyűjtém csillámát,
Gyönyörű álom, miben a csillagokig szálltunk.
Tűhegyes szilánkok ujjamba fúródtak,
Véres valóság, mit tenyeremben ...
Szikrára hullik legféltettebb álmunk.
Remegő ujjakkal gyűjtém csillámát,
Gyönyörű álom, miben a csillagokig szálltunk.
Tűhegyes szilánkok ujjamba fúródtak,
Véres valóság, mit tenyeremben ...
Olvasták: 347
