 | Petró Árpád (61 éves, férfi) Hobbi szinten írok verseket. |
Petró Árpád által beküldött versek
Lehetett volna más, ábrándos vallomás,
Talán egy óda, vagy szerelmes próza.
Írhattam volna rímeket, festői díszeket,
Mit a tavasz palettán kínál a kalapján.
Lehetett volna egy szonett, a vágyaim felett,
Egy érzéki tánc, egy őrült ...
Talán egy óda, vagy szerelmes próza.
Írhattam volna rímeket, festői díszeket,
Mit a tavasz palettán kínál a kalapján.
Lehetett volna egy szonett, a vágyaim felett,
Egy érzéki tánc, egy őrült ...
Olvasták: 126
Az Ön versének a helye...
Szőtt-e álmokat valaki a fa alatt,
amiből a bölcsőm készült hajdan?
Loptak-e csókot lombja árnyékában,
midőn vallomást suttogtak halkan.
Hol van már a bölcső, hol van a fa is,
lángnyelvek közt talált rá a végzet.
Nem maradt már más, csak egy ...
amiből a bölcsőm készült hajdan?
Loptak-e csókot lombja árnyékában,
midőn vallomást suttogtak halkan.
Hol van már a bölcső, hol van a fa is,
lángnyelvek közt talált rá a végzet.
Nem maradt már más, csak egy ...
Olvasták: 99
Élet,
Szürke ég alatt szürke világ,
Nézem, nincs árnyéka a ködnek!
Lépteim zaját elnyeli az éter,
Szívemben emberek élősködnek.
Ordít a csend, aggaszt a hangja,
A kőszobor zordan maga elé kémlel.
Titánok harca tombol agyamban,
Fényért ...
Nézem, nincs árnyéka a ködnek!
Lépteim zaját elnyeli az éter,
Szívemben emberek élősködnek.
Ordít a csend, aggaszt a hangja,
A kőszobor zordan maga elé kémlel.
Titánok harca tombol agyamban,
Fényért ...
Olvasták: 110
Csillogott a csillag ott
s mert agglegény regények
nem írodtak, hisz a vének
kimondani féltek,
hatalmasat billent és leborult,
az idők közé szorult.
Mi helyette jött, bármi más
hangos krónikás, nem kvalitás,
mi mellkasomba szúr,
hűvös fák ...
s mert agglegény regények
nem írodtak, hisz a vének
kimondani féltek,
hatalmasat billent és leborult,
az idők közé szorult.
Mi helyette jött, bármi más
hangos krónikás, nem kvalitás,
mi mellkasomba szúr,
hűvös fák ...
Olvasták: 75
(Cole barátomnak)
A szunnyadó idő vég felé közeleg,
A bágyadt alkony is egyszer elcsendesül.
Mit ránk róttak évek atlaszi terheket,
Letesszük némán, nesztelenül.
Még számot sem vetettünk mit hagyunk hátra,
Nem nyomja lelked egy büszke ...
A szunnyadó idő vég felé közeleg,
A bágyadt alkony is egyszer elcsendesül.
Mit ránk róttak évek atlaszi terheket,
Letesszük némán, nesztelenül.
Még számot sem vetettünk mit hagyunk hátra,
Nem nyomja lelked egy büszke ...
Olvasták: 78
