Hinni kell a szeretetben,
a jóban, a szépben, Istenben!
Hisz Isten van mindezekben,
a békét szerető szívekben,

az egész életben, a lelkekben,
az örömtől csillogó szemekben,
a nagyon szép természetben!
Mindezt Neked köszönöm, Istenem!

Verseidben látjuk gondolatban a világot.
Rímeidben érezzük a megélt valóságot.
Írásaiddal mindig gyönyörködtetsz minket.
Munkáiddal gazdagítod az emberiséget!

Szorgos tollad forogjon nagyon sokáig!
Szavaid érjenek el az olvasók tudatáig!
Őszinte mondataid terjedjenek szerte széjjel!
Írj még sokáig ilyen jóságos szenvedéllyel!

Ülnek a nyárban egy erkély meghitt árnyában.
Beszélgetnek egy tál friss gyümölcs \'társaságában\'.
\'Terítékre kerülnek\' a mindennapi témák,
az életet nehezítő anomáliák.

Mennyivel másabb minden gondot így megbeszélni.
A nézetkülönbségeket tiszteletben tartani
az együtt éléshez rendkívül fontos dolog!
Ez határozza meg a jelent ...

Zene hangjai szűrődnek át a fák között,
keringenek a kertben, amíg hozzánk jutnak.
élénk napsugár táncol a növények fölött
és a hangok hozzá aláfestést adnak.

Ám a zene egyszer végül is elhallgat,
de a vidám napfény mégis tovább tart.
Semmi sem állja útját a gondolatnak,
hogy megszülethessen ez a néhány verssor.

A Hajnal Tündérek fénye tábortűzként lángoló,
élénken csillámló, bár múló, de mégis
igen nagy fényerővel a hajnalt bitorló,
bár leszedték, de mégis látható, csontodra vetülő

a kora reggel szürke fényű bőréből előugró,
az éji álom után szemedre szürke fényként ülő,
új nap igen szép reményét, csalfa ígéretét ...

A nyáresti lombok alatt
a sok ember együtt mulat.
Szól a zene, harsan a dal!
Mulat idős és fiatal!

A fúvósok bőszen fújják
a sok laendlert és a polát!
A közönség vígan táncol.
Az égen a Nap is viháncol!