Még benn ülünk. A kandalló varázsa
melengeti a fázós bánatot,
Bovárynét olvassuk egyre-másra,
künn zajlanak a víg vadászatok.

Valahol Pesten, messze, operába'
Puccini zeng ma, s éber vonatok
robognak át a gyémánt éjszakába.
Én itt vagyok, és én itt maradok.

Emlékek szőnyegén rajzolgatok,
s mint levendula, meghitt, régi ...

Szeretem szád kesernyés szögletét
s szemed, e kis csatot, mely tünékeny
békéjű, boltos homlokod tövében
úgy csillog, mint zöldes csillagkerék,

és csipkésen hunyorgó, sose tétlen
pilláid, s mosolyod, mikor a lég
sok százezer volttól izzítva ég,
s a lázongó vér fellobog sötéten.

És szeretem hosszúra nyúlt, derűs
álmod s ...

Ha zúg az orkán, csendbe várj,
villámok közt se reszkess:
csak aki emberül megáll,
hasonlít istenekhez.

Láthattál álmaidban gyakran:
oltár elé veled haladtam,
te asszony voltál, én urad,
míg én ébredve, őrizetlen
órákon szádról gyűjtögettem
a számlálatlan csókokat.

A tiszta öröm hordozója,
mit átéltünk, pár gazdag óra,
tűnő gyönyörként száll tova.
Mit ér az élvezet, ha szádon
a legforróbb csók is csak álom,
s ...

Bár volnék fürge hal,
mely táncol és nyilall.
Ülnél a horognál,
engemet kifognál.
Bár volnék fürge hal,
mely táncol és nyilall.

Bár volnék drága ló,
kisasszonynak való.
Vagy hintód, mely ölében
útra vinne szépen.
Bár volnék drága ló,
kisasszonynak való.

Bár volnék én arany,
szolgád untalan.
Kiadnál ...

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az ...