Elsüllyedt napok,
feledett órák,
vidám szirmait
régen elszórták.

A csend húsz éve
közöttünk feszül,
szanaszét szakadt
árnyékra vetül.

Szólít a távol,
emléked átjár,
kopár a múlt,
üres a szempár.

Lelked az idő
bár nem köti,
sebzett életem
hiányod tükrözi.

...mily fájdalmas búcsút mondani,
a csónakját eloldani,
annak, kit nem engednél,
kit ölelni szeretnél...
...és mégis fájdalmasabb lenne,
ha szorítanád, de ő menne...

Mint méhecske a virágszirmon,
szeretnék megpihenni hangodon.
A tested lágy hajlatán időzni,
s a lelkedbe mélyen befúródni.

Ha lüktető hangja szívednek
elakadna, sebzett fala megrepedne,
vérző testéhez tapadnék szorosan,
s fájdalmadban osztoznék gondosan.

Nálad a nyugalom otthonára lelek,
ha csak szavakkal is öleled ...

Szavakat gyöngysorba fűzöm.
Gondosan, egymás mellé,
hogy egyetlen se hiányozzék,
mit féltve illesztek belé.
A szívem bátortalan hangján
lüktet az egész lényem.
Vajon értékeled szavam
ragyogó rubin színét?
Szívem melegségét
e gyöngysorba rejtem,
szótlan némaságom siklik,
izgatottan remeg a testem.
Vörös fény a ...

Zuhog a néma eső a határban
Sűrűn a szél forgatja ruhájában.
Fodros széllét zöldfűbe mélyen rejti,
Virágok szépsége azt beteríti.

Fűszálak szorosan átölelkeznek,
A szellő karjai fodrában libbenek.
Betöltik a mező arcát illattal,
Ha a nap fénye öleli sugaraival.

Zúgó hangja esőcseppeknek tiszta,
Arcomba vág, könnyeimet ...

Fellángolt a tűz körülöttem.
Forrón izzott,
Szívemben égette magát,
Belém marta Szent Teste alakját.
Helyet talált a szívembe.
Minden apró mozzanata
a gyöngeségem keresése,
Táplál,reményt ad
még akkor is, ha nem látom,
Érzem sóhajtását,
Tüdőm megtelik a friss leheletével.
Lelkem csiráját öntözi,
Életre kelti elhalt ...