Arcunk mögött érzem, rég mások laknak.
Lelkünkön teher ül,
nincs rajta ajtó, sem ablak.
Ébredő szemünkben nem ér össze álmunk.
Fagytüzes vágyaink priccsén,
fogvacogva fázunk.

Gyűrött arcunkon minden elfér.
Nincs rajta tavasz, csak jéghideg tél.

Sejtenként meggyötörve,
darabokban fekszem.
nem öleli magához a ...

Ma vörösbor kell, de nagyon!
Hadd bővüljön látóköröm,
táguljon tudatom!
Keserű napok jöttek hosszúsorban elém.
Végre elűzöm a napok fojtó kísértetét.
Vörösbor kell!
Az Isten sugallja, -szinte.
Vérvörös nektárt kínál,
a rejtekadó pince.
Iszom!
Megigazulnak agyamban a régi mondák, regék.
Vörösborba fojtom ...

Pihenj,
nyiss álomösvényt,
nyújtózz el,
az éj levetett pendelyén!
oldódik a rohanás.
A lemenő nap fénye csillan,
szemed viharvert íriszén.
Pihenj,
az álom kajütjébe zárva,
viharok zajára
boruljon égi szemfedél!
A holdfény dagályában,
álomvitorlásod ásítva partot ér.

Fölöttem pokol,
vérharmat szemfedő.
Merész ébrenlét,
marolja fegyverét.
-Örökös készenlét!

Kénköves mennyország,
létra az égbe.
Csatakos virradat,
mindent kézben tart.
-Ki tudja mit akart?

Valóságcsoda.
Csoda, hogy élet?
Ha már rút halál...
Vak tyúk is talál,
-bárhol kapirgál...

Nyelveken ...