Olykor

Olykor mikor vállamat nyomja az élet súlya, a világ gondja,
mikor kezem senki nem fogja, el senki nem mondja:
Miért ilyen az élet? Álmainkat a hétköznapok zúzzák szét,
monoton tejfehér ködfátyollal borított ketrecbe zárt lét.

Olyankor mikor rám telepszik az érzés,
felgyülemlik bennem megannyi gyötrelmes kérdés,
olyankor ...

Nyughatatlan

Egy forró augusztusi délután volt, megérintett a természet csendje,
nyugodt kis kertvárosi hétköznapjaink megszokott rendje.
A városból kivezető úton sétálgattam magamban,
kósza gondolataimat próbáltam formába önteni szavakban.

Mikor megpillantottam, az út túloldalán állt talpig játszintkékben,
oly szép volt akár az ...

Olyankor

Olyankor mikor-e világ fájdalma rám borul,
lefekszem a partra hol egy farönk úszik a vízen,
mellette egy gém halászik némán a csend megszorul,
a vad világ érintetlen békéjére találtam itten.

Az üde illatos avarban pihenve hanyatt fekszem,
mellettem törékeny ibolyákat kecsesen táncoltat a szél,
nyugalom járja át lassan ...

Ősz

Az ősz számomra mindig az elmúlás jelképe marad,
szomorú bizonyítéka annak, ahogyan az idő felettünk elhalad.
Szomorú szürke évszaka az élet múlásának,
fagyos világba zárva búcsút int a nyárnak.

A természet minden tündöklő csodája,
ködfátyolba burkolózva az újjászületést várja.
Sötét elborzasztó egy időszaka az ...

Nyári éjszakák

Hosszú, meleg, álmatlan nyári éjjelek,
üres séták, kietlen utcák, magányos terek.
Nincsen senki, egyedül csak én megyek,
talán ha oda érek, majd nyugalmat lelek.

Tágra nyitott ablakok, kiszűrődő zajok...
Merre tartok minduntalan, hol is vagyok?
Hová tűntetek mellőlem mind? Csupán a bajok,
maradnak mellettem, melyek ...

Formába öntött pillanat

Formába öntött pillanat,
mintha szerelmes lenne,
most már örökké így marad,
talán sohasem feledte.

Formába öntött pillanat,
meg nem fakul soha,
feledhetetlen kínzó gondolat,
szüntelen tündöklő csoda.

A lány megtarthatatlan,
szabadnak született madár,
fáj minden gondolatban, ...