Balázs Erzsébet

Balázs Erzsébet
Balázs Erzsébet
(2026 éves, )

Balázs Erzsébet által beküldött versek

129 
Mintha

Olyan mintha megállt volna az idő,
mintha nem öregednénk, minden mozdulat fölém nő,
mintha egy angyal csapkodná szárnyait ki itt maradt,
mint egy kolibri köröz ki itt ragadt, egy szál megszakadt.

A fán némán ül egy madár,
a horizonton túl a nap már lenyugvóra jár.
Mégsem lesz sötét, mintha az idő és a tér határai ...
Olvasták: 333
Részletek
Az Ön versének a helye...
165 
Valami

Valami eltűnt, valami apró, valami nem volt sohasem,
valami csepp, valami pirinyó, valami oly törékeny álom,
valami elillant, valami fakó, valami szürke pillanat nekem,
valami oly könnyű, valami jelentéktelen, valamit hiába várom.

Budapest. 2011.02.07.
Olvasták: 472
Részletek
207 
Tévedtünk

Sokáig azt hittem melletted megtalálom,
majd egy életre boldogságom.
Melletted végre valóra váltom,
minden féltve őrzött álmom.

Sokáig azt hittem melletted találom,
nem kell rá többé fájdalommal várnom,
te leszel majd családom,
együtt otthont teremtünk, még visszavágyom.

Sokáig te voltál minden ...
Olvasták: 719
Részletek
147 
Tiszta lappal

Tudod soha nem voltam vallásos ember,
tán az isten ezért súlyt, ezért ver.
Soha nem mutattam ki érzéseim,
nem tettem fel senkinek kínzó kérdéseim.

Soha nem mondtam el még imát,
csak ott sírtam, hol senki sem lát.
De most nézd! Mégis fohászkodom...
Lelked békéjéért, boldogságodért imádkozom.

Kérem istent ...
Olvasták: 463
Részletek
133 
Vendéged

Lennék egy picit a te kis szíved vendége,
néhány röpke napra néhány kósza estére.
Lennék egy picit oltalmazó szárnyaid védelmében,
nyugalmat találó kósza vándor isten kegyelmében.

Majdan midőn a hajnal elmossa álmaink,
és a megújuló fény összekuszálja árnyaink,
te felröppensz csupán egyetlen árnyék marad,
a ...
Olvasták: 461
Részletek
152 
Van amit sohasem felejtünk

Egy kedd reggelen mentél el, elengedted kezem, többé nem fogod már,
egy kedd reggelen mentél el, azóta sincs senki, ki engem haza vár.
Azóta a magány tengerének hullámai nyaldossák lelkemet,
melyek néha viharos erővel szorítják össze szívemet.
Néha csillapodik néha enged az ár, megkíméli lelkemet,
de ez nem ...
Olvasták: 384
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére