Valamikor réges - régen, még a csodák idejében,
Gondolt egyet a Jóisten: teremtsünk azt, ami nincsen.
Játsszuk azt, hogy szaladgálunk, egy sárgolyót rugdal lábunk,
Legyen kerek, jól guruló, ide - oda pattintható!

Legyen rajta néhány dudor, ha megáll el ne guruljon.
Legyen itt – ott sima, lapos, sosem volt még ily alapos.
A teremtés komoly dolog, ...

Van nekem egy csodás orrom,
Nagy is, jó is, hegyes is,
Ha az ajtón én kidugom,
Jelzi még az időt is.


Kiszagolom vele azt is,
Merre menjek sétálni,
Merre lesz a legtöbb látvány?
Győzzek utána menni.


Még a templomba is tudnák,
Ha kell, hasznosítani,
A magasba égő gyertyát
El tudná oltogatni.


Szegény ...

Sétáltál-e temetőben
Szelíd földhalmok között,
Kezedben egy virágcsokor,
Mit a szeretet kötött?

Lassan mozdul itt a lábad,
Nem sietős járásod,
Csendesen pihenők között
Lelassul rohanásod.

A sok sírhalom mutatja,
Múlandó ez a világ,
Csak a szeretet az, ami
Emlékezni visszajár.

Elmerengsz a régen ...

Az én botom egyszerű, közönséges kampósbot,
Cseresznyefából faragták énnekem ezt a botot.
Nagy becsben áll ő énnálam, hiszen engem támogat,
Nélküle én már nem teszek sem rövid, sem nagy utat.


Pedig nehezen indult el közöttünk a barátság,
Hiúságból nem akartam, hogy közöm legyen hozzá.
Otthonomban próbálkoztam fogást találni ...

Álmodozás esőben

Esőpatak folyik sűrűn ablakomon,
Elmossa rosszkedvem, én örömmel hagyom.
Amikor körülvesz zubogó patakja,
Fantáziám szárnyán elrepülök. Hova?

Végtelen pusztákon versenyzek a széllel,
Visszatérni nehéz, jövök, de csak éjjel.
Vad hegyeken járok hóból le a mélybe,
Ahol fenyőfáktól érkezem ...

Mint fűszálon eső cseppje,
Szivárvány ragyog szívembe,
Mert az Isten rám tekintett.

Nyugalmas otthonom rendje,
Lelkem lecsendesítette,
Mert az Isten megérintett.

Tudok mindennek örülni,
Apróságban kedvem lelni,
Mert az Isten rám nevetett.

Évek sorba jönnek, mennek,
Nagy gondok már nem gyötörnek,
Mert az Isten karjára ...