Karjaiba szorít a magány,
csápjaival szorosan ölel át...
Létem: soha nincs boldogság,
mindhiába duzzad a vágy!
Hozzád szól ezernyi fohász... ,
válasz: szüntelen némaság!
Nevet rajtam a vágy, a kaján,
bezárja előttem ... kapuját!
Lassan elapad minden forrás... ,
mely hozzád utat talál...
Felesleges minden imádság,
mert karjaiba ...

Kőbe zárt világ
Töprengő hajnali órán,
Kőből szőtt világot képzelek,
Hol kő-liánok keringőznek,
S átfogják kőbe zárt testemet.

Mohos dallamot szór most a fény,
S az eltévedt, kóborló csillagok,
Ám kőbe zárt érintések foglya,
Egyedül már csak én vagyok.

Kőbe zárt arcom sosem nevet,
Kőből írt, bús ...