Keserűség ha eláraszt, 
sóhajts mélyet, hosszút, 
haraggal kövezett sztráda 
mindenképpen rossz út. 
Az indulat ha enni kap 
hatalmasra dagad, 
többet akar, ha táplálod 
eszi nyugalmadat. 

Szíved marja, lelked gyötri, 
ha elönt a méreg, 
nem sorolok bölcsességet, 
ha felemészt, véged. 
Ne tápláld a haragodat, 
mert az ...

Nem kell mindenre tudni a választ,
az életben kell a talány;
nem sejti senki, -út amit választ, -
virágos, vagy csupa csalán?

Nemcsak a derű kísér el társként,
az élet ejt sajgó sebet,
lehetett volna sok minden másképp...,
hiába már a bölcselet.

Utólag könnyű okosnak lenni,
hibáztatni a tegnapot,
mit kellett volna másképpen ...

Néha, mikor a fájdalom
vált bérletet a válladon,
mély sebet szánt, érezheted,
melytől eláll lélegzeted,
bú öleli sebzett lelked.

Ahhoz nincs szó, nincs képzelet,
bántó vád, ahogy eltemet...
könnyed nyeled, zavartan állsz,
mit mondhatnál, szót nem találsz.
Beborítja szíved a gyász.

A csalódás összezavar
szószegés a lelkedbe ...

Húzd az evezőt
(evezős induló)

Ragadj evezőlapátot,
így találsz igaz barátot!
Hollári hollári hó!
Sodor a Körös folyó!

Szálljon a dalunk,
útnak indulunk
siklik csónakunk,
nincs határ!
Fűzfa-árny alatt
csapatunk halad,
béke, nyugalom,
csordogál.

Tajtékot verő,
páros evező,
ágak recsegőn ...

Álmaimban Kedves
újra itt vagy velem,
tegnapnak hitt emlék
szakadni képtelen;

tetten ért pillanat,
boldognak hitt évek,
- régen elfogadtam-
csak Téged idéznek.

Gondolatomban laksz,
néha még fáj nagyon,
úgy hittem, idővel
múlik a fájdalom.

Régóta ábránd vagy
mit szül a képzelet,
de álmaim nélkül ...

Hó-hegyek felől
már tavasz szivárog,
jégezüst csurran
a Nap tenyerén,
szirmukat nyitják
a kis hóvirágok,
csordul a jégcsap
a ház ereszén.

Télkirály táncol
a Tavasztündérrel,
dérkoronája
ma sír a zenén,
hóvirág ébred
a tavaszi fénnyel,
köd könnye csillan
a fűszál hegyén.