Tűnődés Budaörs múltjából I.

Ti Budai hegyek, ha beszélni tudnátok,
Örs törzséről mit is mondanátok?

Kabarok seregét mely csillag vezette,
Hogy honfoglaló népét ide vezérelte?

Kordélyos szekerek kísérték útjukat,
S a múlt idők mocsaras-sarát taposó lovak.

Őseink sodródó népét hogyan fogadtátok,
E dimbes – ...

(1986. szeptember 15. hétfő. Az írás megjelent
az OMIKK – HÍRADÓ 12. Évfolyamának 9-es számában,
1986.szeptember 24-én. szerdán.)

Nem tudom, mi van velem, de újra érzem, élek!
Szemeimben látom földi másod, képed!

Nem merem elhinni, hogy ugyanaz a lényeg,
Nyelvem nem kettős, s mondataim érted.

Biztos sejtetted, hogy rám angyalok ...

Messze setétedik a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet.
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsömnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek ...

Óh, hányszor elvetettem a sulykot jó messze,
Mégis türelemmel néztek el mellette.
Így jogom van-e vajon őket ünnepelni,
Ki annyi bajt okoz, méltó megfelelni?
Azt kérded tőlem: milyenek a nők?
Ők? –Ők az örök teremtők!
Férfi-ösztön édes vadvirága,
Termékeny magjának gyümölcstermő fája.
Ők azok, kik mindig magukban hordoznak,
S az ...

Lenéztünk a hajógépházba,
ahol a dugattyúk között
a fűtők futkostak pucéran
s vörösen, mint az ördögök;
a forró lég mintha valóban
pokolból zúdult volna ki –
Micsoda munka! ... „Megszokták már”,
szólt könnyedén mellettem valaki.

Nyugszéken ültem a hajón már,
csukott könyvemmel térdemen;
kétfelől kéklő hegyek ...

A Szent György - hegy lábánál
Van egy kedves város.
Ott születtem én is, mint Batsányi János.
Vízimalma újra forgatja a vizet,
S a fűzfákkal körülvett tó hullámaiban az idő
Arany napfényt fürdet.
A csillámló víztükör fehér hattyút ringat,
Búsan úszik szegény, jó barátot sirat.
Ott kezdtem totyogni, s ott húzta meg hajam
...