Érezd azt, mit érzek én is:
-Együtt kell legyünk mégis-
Együtt, kéz a kézben,
Pokolban, és fellegekben.
Könnyeink egymásért már hulltak,
Örömeink, s bánataink is voltak.
Csöndesen szuszogtál éjjel mellemen,
Hallhattad zakatoló, szerelmes szívem!
Érted dobbant oly hevesen sokszor;
Hiányoztál, s hiányzol is, oh de hányszor!
Ezerszer ...

Édes kétségbe esés,
Torz, amorf mámor
Szívembe égető heget vés...
Kegyetlen vagy Ámor!

Hulló könnyeim, mint harmatos falevél,
Úgy hullnak gyöngéden a porba.
Tengő-lengő, szelíd szívem éldegél,
Bár, már oly régóta csorba...

Szeptember; már elpiheg a nyár.
Mosolyok helyén búskomorság;
Halkan, s monoton-buzgón ...