Vízcsepp volt, mi felkavarta
lelkem óceánját,
én halandó, ki elragadta
fellegasszony lányát,

és hinni alig mertem,
hogy önként hullt alá,
és félek, szívem mély verem,
s szikla borul rá,

majd foglyaként a vízcsepp
csak ...

Mint mindig köd, mint mindig jég...
M'ért kínoz a mindenség?

M'ért éget itt bent a kályha,
miért ez a szívem vágya?
Miért éljek, hogyha fáj?
Hisz egyszerűbb egy gyors halál...

Megtehetném... - Miért is ne?!
Hűs poklok mélye átölelne,
s hogy démon kése belém vág,
gondolnám, 'ez mennyország!'

Újra és Újra álmodom,
hogy ...