Hírklikk.hu

dial30

dial30
dial30
(2023 éves, )

dial30 által beküldött versek

« Első oldal
1
110 
Porhó tépázza arcom, tél sivataga.
Nyelek, jeges levegő torkom hasítja,
ajkamra fagy a mosoly, jéggé a szavak.
Csak félve járom a megdermedt utakat.

Kihalt utcákon a mézeskalács házak,
hófödte gerincükkel, némán csak állnak.
Kémény sugallja csendben, otthon melegét,
táncát járja füst, gomolyag szürke egén.

Tőrként ...
Olvasták: 637
Részletek
Az Ön versének a helye...
Virágos kertemben a reggel,
harmatcseppben mosdik,
virágos kertemben a nap is,
szép csendben lenyugszik.

Virágos keretemben a meggyfa,
mosolyogva alszik,
virágos kertemben a szellő,
meggyfa mögé bújik.

Virágos kertemben a rózsám,
felfelé is kúszik
virágos kertemben a béka,
zöld tavában úszik.

Virágos kertemben a ...
Olvasták: 703
Részletek
112 
Két kis virágszál nyílott szívem mezején,
nevelgetem Őket az élet szigetén.
Harmatcsepp könnyeiket napként szárítom,
lehajló fejüket felfelé állítom.

Átkarolom Őket búbánat idején,
szirmaikat becézem szavaimmal én.
Szépségükön megakad a világ szeme,
méz illatukat repíti tenger szele.

Szeretet a vizem, a nap a ...
Olvasták: 747
Részletek
104 
Átölel, körülvesz, ringat engemet,
gyógyítja megsebzett, fájó lelkemet.
Simogat, ölbe vesz, magával ragad.
Felemel, megbocsát, mindig hű marad.

Egyre vár, egyre hív, szólít csendesen.
Magához csalogat, csábít kedvesen.
Mámorban úszva fekszünk, kéz a kézben,
így forrunk eggyé, egymás melegében.

A víz a szeretőm, így van ez ...
Olvasták: 776
Részletek
155 
Akkor történt, mikor az ég csak feketedett,
szegény ember egyke gyermeke eltekergett.
Keresték órákon át, de bizony hiába,
nem lelték őt sem távol, sem a falujába.

Gyermek anyja könnyeit búsan eresztette,
azt hitte, drága gyümölcsét végleg vesztette.
- Bezzeg, ha az ég egy picit világítana!
gyermekének hazafelé utat ...
Olvasták: 952
Részletek
105 
Mikor ősz fejem már nem szívesen veszed öledbe,
s hiába teszem vén kezem a puha kezedbe.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.

Mikor, mint üstökös úgy ragyogsz, de már nem nekem,
s egyre kevesebb időt töltesz el velem.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.

Mikor érdes kezemmel ...
Olvasták: 708
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére