A nyaram, látom, már lejáróban,
A Nap is végsőn, leáldozóban…
Lejárt a hőségem ideje, életem, már csak langyosan meleg,
Volt nekem szép tavaszom is, de ma már csak csepegve van a meleg.

De lám-lám, a társam még megvan, őbenne bízhatok, ő nem hagyott el,
Hű barátom, a magány, ócska, bicegő múltamat így siratom ...

Megtörtént a pillanat, mely mindig, s mindent változtat.
Nem kéri az igazát, a végtelen tudatát.
Megfogant egy pillanat, mi eljöttekor esélyt ad.
Ne tudd vélni mivoltát, vagy határtalan határát.
Történik e pillanat, mi rajtad, s rajtam nyomot hagy.
Nincs őbenne ártalom, se szánalom, se irgalom.
Minden, mi volt eltűnhet, s ...

Életutamon, ha fájdalmak kínoznak,
felkavarják nyugalmam, s gondokat hoznak,
olyankor- mielőtt még félni kezdenék,
Jézus mellé húzódva megfogom kezét.

Engedem magamat általa vezetni,
megoldást Ővele próbálok keresni.
Bizalommal tekintek Rá mindenkoron,
megrettenni, ijedezni nincsen okom.

Ő tudja leginkább mi a legjobb ...

Megromlott a sorsunk,
mint penészes kenyér.
Mit hozhat a jövő,
van számunkra remény?

Bizony, egykor tudtuk,
hogy Istenünk magyar.
És hogy dicső múltunk
magyar Istent takar!

Erős volt ez a nép,
bízott önmagában.
Dolgozott, boldogult
a magyar hazában.

Mennyi gazdagságot,
adott neki e föld.
Kövér termést ...

Egy pillanatra elfordultam,
s mint derült égből a villámcsapás,
úgy esett rám a választás,
nem tudtam szabadulni, pedig akartam.

A lény visszatartott különös erejével,
csitítgatott, s odahajolt fülemhez,
majd lefektetett az öléhez,
s éreztem, hideg tör ki leheletével.

Ajkamra lehelt egy rideg csókot
s mondta: \'halhatatlanná ...

Gavallérok minden nemzet közűl telnek,
Kik a néző szemtől csudát érdemelnek.
Mindeniknek cifrán csillog ruházatja,
De magát a magyar dicsőbbnek mutatja.
Ah, dícsőbb egy magyar gavallér levente,
Nagyobb méltóságot ád a magyar mente,
Melynek zőld posztóját ragyogással szántja
Gazdagon pazérlott arany paszamántja.
Ázsiai veres nadrág ...