Az élet olyan, mint egy rossz zongora,
Törött a billentyű, szakadt a húrja.
Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.
Javítani, hangolni ezt nem lehet,
Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet.
Billentyűk közé szorult az ujjam is,
Jó ...
Törött a billentyű, szakadt a húrja.
Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.
Javítani, hangolni ezt nem lehet,
Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet.
Billentyűk közé szorult az ujjam is,
Jó ...
Olvasták: 5
Az Ön versének a helye...
az úgy volt...
hogy embernek születtem
mit meg nem tennék
hogy másképp legyen
kirekesztettek
vertek, bántottak
véresre szerettek
csókolták sebeimet
oly szenvedélyesen
mintha idegenek lennénk
egymás szemében
könnyekkel fojtottak meg
majd gyilkost hoztak ...
hogy embernek születtem
mit meg nem tennék
hogy másképp legyen
kirekesztettek
vertek, bántottak
véresre szerettek
csókolták sebeimet
oly szenvedélyesen
mintha idegenek lennénk
egymás szemében
könnyekkel fojtottak meg
majd gyilkost hoztak ...
Olvasták: 6
(Anaforás)
Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől,
Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből.
Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol,
Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, ...
Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől,
Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből.
Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol,
Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, ...
Olvasták: 10
Kertek alá tántorgott az este lomha teste,
a kába Hold némán felhő-fedezékből leste,
miként hull alá a búskomor homály,
s parancsszóra csitul a nappali viszály.
Gyöngyharmattal csendesség szitált a tájra,
piheg a zsongás, elül a gerle az ...
a kába Hold némán felhő-fedezékből leste,
miként hull alá a búskomor homály,
s parancsszóra csitul a nappali viszály.
Gyöngyharmattal csendesség szitált a tájra,
piheg a zsongás, elül a gerle az ...
Olvasták: 9
Sötét az aszfalt, kopog a tető,
Cseppenként hullik a tavaszi eső.
Az árokpart zöldell a járda mellett,
Csak essen az áldás, már nagyon kellett!
Lila ibolya virít a fűben,
Visszajön hozzánk a kikelettel hűen.
Búg a vadgalamb, a párját várja,
Rügyező ...
Cseppenként hullik a tavaszi eső.
Az árokpart zöldell a járda mellett,
Csak essen az áldás, már nagyon kellett!
Lila ibolya virít a fűben,
Visszajön hozzánk a kikelettel hűen.
Búg a vadgalamb, a párját várja,
Rügyező ...
Olvasták: 10
