A vadrózsa a népdalok virága.
A népköltészet? Petőfi imádta!
Elképzelt néphez volt ez Nála hűség?
S nem látta fényed, s árnyad, Egyszerűség?

Csak később látta a kétféle népet,
és árnyait uszított csőcseléknek?
Csak később, persze, mikor tapasztalta, -
s eszméiben így jutott magasabbra.

A vadrózsa kis fehér ...

Álmodó út is ott van életünkben,
szószerinti, s átvitt értelmű út,
s álom elénk hoz ismeretlen békét,
vagy múltból már felejtett háborút.

Út-álom lehet szépséges szabadság, -
erdők és mezők szárnyas otthona,
gyermek útjaim között sok ilyen volt,
s nem egyet el nem felejtek soha.

Küzdő út-álmok megszépültek végül, ...

Hát az, hogy „szent”, - hazugság és nevetség!
89 után jött sötét esték
és nappalok hirdették bár, de egyre
több híve köpött igazra, becsületre,
mindenre, mi egykor felemelt embert, -
de erről szólni akkor senki sem mert.
Távolibb múltban nem volt ennyi gyáva,
emlékeztetek Károlyi Mihályra,
aki megírta, könyvében, mit ért el
Mindszenty ...

A butaság és alamusziság
gyakran együtt. Szokássá lett remény,
hit, hogy kis szerzés, habár becstelen,
nem ejt foltot egy nép becsületén.

Így gondolják. Én másképp gondolom, -
egy népnél is, amelyre gondolok.
Sárkány hozhat tüzes rém népmesét.
A valóság hány rém valót hozott?

Kis ravaszkodók, ...

Harang hangokban sokszor ott a bánat,
lemondó dél és süllyedő vasárnap,
ahol a haldokló imák reménye
hull, hull lelkét elvesztett messzeségre.

Egy évtized sor ment el máig bennem,
de már a kezdeteknél felismertem:
az égtemplomok szívben megbújt búját
gyakran töviskoszorúk koszorúzzák.

Te nem ismerted fel, máig? Csodálom.
A te ...

Éjfél után az újév lassan, tántorogva indul,
Sokat ivott, de megy már előre… így még csak vidul.
Még csak a járdán oson, dülöngélve, félve,
Majd’ előtűnik, egy sikátorból… egy évre.

De aztán meglátjuk a hóesésben
Ahogy magához tér a lámpafényben…
Reggel majd, mikor pirkad, üdvözli az első napot,
Jókívánságok miséjére ...