Az ősz első jele az, mikor átnéz
kék szem a kéken: csend, s bánat, hallgatag,
visszanéznek, elmúláson tűnődnek,
s könnycseppesek kimondatlan szavak.

Én is tűnődöm ilyenkor. A Szépség
köntöse alatt félénk táj szíve fáj.
A költő lehet, hogy szavaknak isten, -
valóságnak csak száműzött ...

Az ősz első jele az, mikor átnéz
kék szem a kéken: csend, s bánat, hallgatag,
visszanéznek, elmúláson tűnődnek,
s könnycseppesek kimondatlan szavak.

Én is tűnődöm ilyenkor. A Szépség
köntöse alatt félénk táj szíve fáj.
A költő lehet, hogy szavaknak isten, -
valóságnak csak száműzött ...

Kopott asztalom tetején
hófehér papír lapul.
Már éjfélt is üt az óra,
fejem álmatlanul rója
eszmecserém,
magam vagyok.

S a papírlapot
némán koptatom.
Befedve kék színű
tintával, a betűk rajzait
olykor egy mintával
próbálom leírni gondolatom.

Mi csak, egy vagyon.
Kimondatlan ...

Te voltál, aki fájdalmak és örömkönnyek között a világra hoztál,
aki ezer meg ezer napon és éjszakán át, csak értem aggódtál,
aki tudtál minden kimondatlan óhajt, kívánságot,
aki szelíd tündérmesévé változtattad a félelmekkel teli, ijesztő vad valóságot,
és aki úgy adtál, hogy sose vártad meg a kérő ...

Napok, hetek múlnak el,
míg néma gondolatok vesznek el.
Elszállnak a semmibe,
a kimondatlan szavak tengerébe.

Elmúlik minden,
kimondani is nehéz,
mert e szavak súlya
lelkembe maró fájdalmat idéz.

Mikor éjszaka lehunyod a szemed,
Az álom mindig megmutatja neked,
Mit is akarsz te valójában,
Mit rejtegetsz szíved legbelső bugyrában.

Álomképként eléd vetül a vágy,
Vagy egyszerűen az, amire sokat gondoltál.
Félsz, sikongatsz, és sokat nevetsz,
Majd mikor felébredsz megnyugvást nyersz.

Ne feledd, az álmod nem ver át,
Ő csak azt ...