Tettem nem tagadom immár,
szabad vagyok, akár a madár,
rég azt hittem, nekem itt a vég,
de bennem a tűz elevenen ég.

Lelkem testemnek mostohája,
életemnek legnagyobb próbája,
tán nem tudja, kihez kell jönni,
képes lenne akár embert is ölni.

Gonosz keze ...

Kérlek, ülj ide mellém,
Érintsd meg lelkem,
Lehelj csókot reá csendesen,
És én azt soha nem feledem.

Nem feledem nézésed sem,
Mellyel te láttál engem,
Ahogy eddig senki más nem,
Tán még ...

Hogy kezdjek neki? Nem is tudom.
Ettől az érzéstől már rég nincs nyugtom.
Sok idő eltelt, szívem már egy mély lyuk lett,
Tele ürességgel.
De nekem nem kellene sok, érzem, hogy újra megtelne nevetéseddel, közelségeddel.
Mikor lehunyom a szemem,
Álmaimban itt vagy ...

Karjaidban, mint méz, olvadok, Egyedül lassan telnek nappalok. Dübörgő szívednek zaja Velem marad, El nem feledem soha S nekem nem kell más csoda. Egyetlen percre is, légy velem, Mert csak Te hívsz így: Kedvesem.

És voltam a Te napfényed az íriszedben,
Az inged redőjén, egész, kilenctizedben...
Szellőd, amely hajadat lágyan kócolta
Katicabogarad, mi bőrödre szálla...

Én voltam az átható érzésed, hogy a véredből vagyok,
Mindennek már vége... Téged magukhoz vettek az angyalok...
Nekem az óta nélküled... már nem olyanok a napszakok!

Tudd, hogy az Anyák ...

Versben és HIAQ –ban meditált a szerzőpáros…

Gyermekkoromban sokat voltam alföldi tanyákon,
Azóta, hogy lássam, erre gondolok nagyon vágyón.

Úgy volt az, ahogy volt,
Kinn a tanyán réges régen,
Ma más ott az élet.
*
Engem megtanítottak, hogyan kell a gémet leengedni,
Vízben a vödröt, milyen technikával kell teletölteni…
Majd, mint ...