Drága Édesanyám,
Ki két gondos karodban ringattál,
Még a széltől is óvtál,
Boldog vagyok, hogy lelkem pont Rád talált!

Veled az idő
Kellemesen előkelő,
Remélem ezt a sok jót,
Egyszer visszaadhatom!

Remélem Édesanyám,
Sokáig vigyázni fogsz még rám.
Nagyon szeretlek
Édes, drága Anyukám!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehelete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott úton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zúzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé ...

Lopók között szegényember,
Szegényember sose fél,
Minek félne, szíve, lelke
Erősebb a többinél.

Lopók között szegényember,
A Jóisten megsegél!
Nincs tehene a szegénynek,
De ha van is elvetél.

Lopók között szegényember,
Szegényember kapanyél.
A világot megkapálni,
Szegényember annak él.

Egy részeg ember fekszik a síneken,
a balkezében tartja a butykosát
és hortyog. Alszik hajnali hívesen.
Az éj az úton most üget el tovább

Kuszált haját már ékesítette sok
giz-gaz-szeméttel lágyan az éji szél,
Most hint az Ég rá istenin harmatot
s meg nem mozog,csak melle zihál, hisz él.

jobb ökle, mint talpfa, olyan ...

Kit any szült, az mindig csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd hát abba, ha pedig kibékül
ebbe fog belehalni.

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
a halandók, amíg meg nem halnak.