| |
|
Paula S. Tizzis versei
<<< versek
Paula S. Tizzis
Gyilkos hideg
Porhó tépázza arcom, tél sivataga.
Nyelek, jeges levegő torkom hasítja,
ajkamra fagy a mosoly, jéggé a szavak.
Csak félve járom a megdermedt utakat.
Kihalt utcákon a mézeskalács házak,
hófödte gerincükkel, némán csak állnak.
Kémény sugallja csendben, otthon melegét,
táncát járja füst, gomolyag szürke egén.
Tőrként lecsüngő félelmetes jégcsapok,
mentemben reájuk én itt-ott rácsapok.
a jégfegyverek, gyilkos szúrásra várnak,
ők testesítik meg az öldöklő vágyat.
Napsugár melege csillan meg falukon,
csöppenő nyomuk mosolyt fakaszt arcomon.
Nem félek már tőlük, tudom hogy csak vizek,
magammal egyet most emlékként elviszek.
|
Paula S. Tizzis
Virágos kertem
Virágos kertemben a reggel,
harmatcseppben mosdik,
virágos kertemben a nap is,
szép csendben lenyugszik.
Virágos keretemben a meggyfa,
mosolyogva alszik,
virágos kertemben a szellő,
meggyfa mögé bújik.
Virágos kertemben a rózsám,
felfelé is kúszik
virágos kertemben a béka,
zöld tavában úszik.
Virágos kertemben a veréb,
sosem bogarászik,
virágos kertemben a bogár,
boldogan elmászik.
Virágos kertemben az eper,
borsomra telepszik,
virágos kertemben a borsó,
Ő rá, nem haragszik.
Virágos kertemben a lelkem,
szépséggel megtelik,
virágos kertemben a szívem,
mindig meg- megnyugszik.
|
Paula S. Tizzis
Virágaimnak
Két kis virágszál nyílott szívem mezején,
nevelgetem Őket az élet szigetén.
Harmatcsepp könnyeiket napként szárítom,
lehajló fejüket felfelé állítom.
Átkarolom Őket búbánat idején,
szirmaikat becézem szavaimmal én.
Szépségükön megakad a világ szeme,
méz illatukat repíti tenger szele.
Szeretet a vizem, a nap a mosolyom,
a föld a lelkem, s minden szeme oltalom.
Irigyem a rét, az ég, a föld, s tán a nap,
nincsen, nem lehet ember nálam boldogabb.
Néha hajóra szállok, és búcsút intek,
összeszorult szívvel reájuk tekintek.
Hallom, ugyanaz mindig kettőjük szava:
"Anyu, egyre kérünk: Siess nagyon haza!"
|
Paula S. Tizzis
A víz a szeretőm
Átölel, körülvesz, ringat engemet,
gyógyítja megsebzett, fájó lelkemet.
Simogat, ölbe vesz, magával ragad.
Felemel, megbocsát, mindig hű marad.
Egyre vár, egyre hív, szólít csendesen.
Magához csalogat, csábít kedvesen.
Mámorban úszva fekszünk, kéz a kézben,
így forrunk eggyé, egymás melegében.
A víz a szeretőm, így van ez már rég,
titkom hűen őrzi - cinkosom az ég.
A nap szemét hunyja, nád nem susogja -
víz szépségének lettem örök rabja. P |
Paula S. Tizzis
Hogyan születtek a csillagok
Akkor történt, mikor az ég csak feketedett,
szegény ember egyke gyermeke eltekergett.
Keresték órákon át, de bizony hiába,
nem lelték őt sem távol, sem a falujába.
Gyermek anyja könnyeit búsan eresztette,
azt hitte, drága gyümölcsét végleg vesztette.
- Bezzeg, ha az ég egy picit világítana!
gyermekének hazafelé utat mutatna.
Megsajnálta Őt az ég is, és láss most csodát!
Könnyeiből készítette sok-sok csillagát.
Azóta van ragyogásuk fent a sötétben,
hogy reményt gyújtsanak az emberek szívében! |
Paula S. Tizzis
Ha eljön az idő
Mikor ősz fejem már nem szívesen veszed öledbe,
s hiába teszem vén kezem a puha kezedbe.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.
Mikor, mint üstökös úgy ragyogsz, de már nem nekem,
s egyre kevesebb időt töltesz el velem.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.
Mikor érdes kezemmel simítom selymes bőrödet,
szégyellem amiért Veled vagyok és vénségemet.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.
Mikor hallgatásom Neked a tudatlanság jele,
pedig én már rég tudom, te nem mással vagy, mint Vele.
Tudom eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.
Mikor fátyolos tekintettel csak csodállak, nézlek,
és az utolsó ölelésedért halva remegek,
s a lélek már lassan hagyja el testemet,
kérlek te csak akkor engedd el a kezemet. |
Paula S. Tizzis
Lennék én
Lennék én mosoly, mely átfut arcodon,
lennék szellő, mely átkacsint válladon.
Csak hogy melletted legyek.
Lennék fény, mely szemedet elvakítja,
lennék a kéz, mely e fényt eltompítja.
Csak hogy részed legyek.
Lennék csillag, mely csak Neked ragyogna,
lennék a szemed, mely csak engem kutatna.
Csak hogy kedvesed legyek.
Lennék vánkos, melyen álmod várhatnád,
lennék álmod, hol szerelmed láthatnád.
Csak hogy Neked legyek.
Lennék én egy felejthetetlen élmény,
lennék egy titok a szíved legmélyén.
Csak hogy emlékeidbe legyek.
Lennék babád, kit két kezedbe veszel,
lennék egy könyv, mit soha le nem teszel.
Csak hogy Veled legyek.
Lennék bármi, melynek Te is része vagy,
lennék én mindened, ami nem szabad.
Csak hogy életben legyek! |
Paula S. Tizzis
Vers a Télapónak
Vén diófánk árnyékában
Várom léted félhomályban.
Csendben járok, fülem neszel,
halljam a szánt, ha érkezel.
Télapó, Télapó, téged lesni, jaj de jó!
A kicsi csizmám fényes már,
asztalon friss tejecske vár.
Ha erre jársz, arra kérlek:
- Ürítsd ki a csészécskémet!
Télapó, Télapó, reád várni, jaj de jó!
Emlékszem a tavaly télre,
felültettél a térdedre:
- Jó fiú voltál? - kérdezted.
Talán a választ sejtetted!
Télapó, Télapó, veled lenni, jaj de jó!
Cukrot adtál jószerivel,
mosolyogtál szemeiddel,
szakálladat megcsodáltam,
ilyen szépet még nem láttam!
Télapó, Télapó, tőled kapni, jaj de jó!
Verset mondtam, mondókákat,
be sem fogtam pici számat,
idő repült, szán nem várhat,
búcsút intettünk a mának.
Télapó, Télapó, neked adni jaj de jó!
Karom ölelt, könnyem csordult,
ajkam a füledhez fordult:
- Egy év múlva újra látlak,
s elhozom a hugicámat!
Télapó, Télapó terád várni, mindig jó! |
Paula S. Tizzis
Köszöntsd az őszt!
Roppan, sercen talpam alatt az avar,
moccan a kis bokor, a szél nem zavar.
Erdő népe fürdik a meleg őszben,
szaporán dobban a szív a nagy őzben.
Játékra csalja pimasz kis falevél,
ki az őz láttán játszótársat remél,
de a gida gyorsabb, szökken kecsesen,
a kis falevél röppen szélsebesen.
Jön a Szél, halkan duruzsol a fák közt,
merengő napsugár köszönti az Őszt.
Tarka táncosok lepik el a teret,
a Fenyő a távolból, már csak nevet.
Évente látja, azt a földi csodát,
hogy vetik le a Lombosok a ruhát.
Félig tarkán, meztelenkedve állnak,
idővel, mind semmi szürkévé válnak.
Irigykedve nézik, a még zöld Fenyőt,
szépen, lassan befedik a nagy erdőt.
Hálás a Föld, takaróját élvezi,
más gúnyáját évről-évre viseli. |
Paula S. Tizzis
Dermedt szív
Télbe fordul már az idő.
A fagyos reggel mosolyog.
Szemében ott a jövő,
Talpa alatt hó ropog.
Deres tekintete a távolba néz,
Tudja, most övé a világ,
Bamba vigyora keserű méz,
Nem nő mostan virág.
Szegény ember csontig fagyva,
Csupasz ág alatt, mély álomba ér.
Fekszik, rongyokba, magára hagyva,
Ereiben lassan megfagy a vér.
A Tél kitart, és jeges álmot ígér,
A szegény egy kis irgalmat remél.
De az ellenfél konok és könyörtelen,
Pedig az ember oly védtelen.
A legyőzöttek többé nem ébrednek,
Szemükre örök álom-felhő ül,
Többet ők már nem éheznek,
Szívük, lelkük, messze repül.
A büszke győztes a kegyetlen Tél.
De vigyázz Tél, mert uralmad véget ér!
Eljön a tavasz és feloldja a fagyos szívedet,
És elveszi hónapokra a "jó kedvedet"! |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
