Feladom! Így már nincs kedvem élni
Már nincs. Már nem tudok félni
Jelentéktelen az életben minden perc
Nekem már nem szép az édenkert

Már nem tudok boldog lenni ezen a Földön
Azt hiszem, életem egyik legszomorúbb versét költöm
Már nem tudok sírni, nem tudok nevetni
Csak egyet akarok, még pedig feledni

Süt a Nap, de te mégsem vagy velem
A kék égboltra emelem most a fejem
Azt suttogom, hogy bárcsak itt lennél
S ugyanúgy mint tegnap forrón ölelnél!

Szomorú vagyok, mert nem vagy itt velem
Összeesek, ha nem fogod meg a kezem
Siess hozzám, kapj el amíg nem késő
Nyúlj utánam, amíg nem jön a végszó

Nyúlj utánam, mert összeroskadok
Csókolj meg, mert mindjárt elsorvadok
Szoríts magadhoz, mert mindjárt szétesek
Szerelmed nélkül én nem élhetek

Aludni jó és aludni kell
Főleg ha mellettem alszol el
Álmodban is vigyázok rád
Hisz aludni én nem tudok már
Felgyorsul és hevesen lüktet a szív
Bár tudom, hogy valaki álmodni hív
Ébren vigyázok álmodra királylány
Hogy szép legyen álmodban a szivárvány
Sajnos ez csak képzelet semmi több
Aludni hozzám te sohase jössz
Egyedül alszom ...

Nem hittem, hogy újra kisüt a Nap
Nem hittem, hogy újra boldog leszek
Pedig te újra mosolyt hoztál nekem
Bánatomat mos tmár e Földön nem lelem
Újra ragyogok és általad vagyok
Az én szívem itt bent újra ragyog
Elterveztem valamit hát véghez viszem
Harcolok érted míg élek azt meghiszem.

Szebb a Holdnál
Fényesebb a Napnál
Csak te lehetsz

Szeretlek téged
Mert enyém vagy
Mert engem szeretsz

Hallgatlak téged
Csendben vagyok
Figyelem minden szavad

Karjaidban elalszok
Rólad álmodom
Csodálatos ez az álom

Gondolok rád
Azt kívánom csak
Örökké légy a párom

Szívem nyugodt
Téged ...