| |
|
Dombi Izabella versei
<<< versek
Dombi Izabella
Szeretlek
Szeretve szeretnék
Szeretőt szeretni
Szabad e szívemnek
Szívedhez szegődni.
Szívem így szeretne
Szeretőt szeretni,
Pedig éppen Téged.
|
Dombi Izabella
Szeretet
Az Isten sose úgy
büntessen,
Hogy akit szeretsz ne
szeressen.
Mert meghalni könnyebb,
Mint elválni attól,
Kit igazán szeretsz.
Mert a halál édes álom,
A válás szívből fájdalom.
Az élet milyen nehéz,
A sors ilyen mostoha.
Szeretni megtanít,
De feledni soha.
Idők múltával, ha
elfelednél engem,
Emlékül e pársor
írás legyen Tied.
|
Dombi Izabella
Elmúlás
Ha életed egére felleg borul,
Szívedben a búbánat csatája dúl.
Ne legyen barátod a bús csüggedés
Mert az élet iskolája szenvedés.
Ha majdan egykoron, éveknek múltán
Az elhagyott sírom halmára rálelsz
Amely fedni fogja fáradt testemet
Írd fel, kérlek, a korhadó keresztre,
Hogy egykor Te is szerettél engemet.
|
Dombi Izabella
Gyermeki szeretet - Anyukám emlékére
Beteg volt az édesanyám tudta, hogy meg kell halni,
Nem látta többé soha senki sem Őt mosolyogni.
Fájt neki itt hagyni hőn szeretett minden gyermekét,
Könny mardosta nagyon sokszor fájdalmakkal telt szemét.
Nézd, - hoztam neked virágot, hogy ne búsulj jó anyám,
Kerti rózsát, a legszebbik ágát, ne sírj anyácskám.
Szeretem nagyon, róla álmodom, mikor lefekszem.
Fekszik lázban a gondos anya, - halálos betegen.
Betegágyánál ijesztő az orvosnak halk szava,
Nem húzza már sokáig, mert éppen csak, hogy alig él.
Elmegy Ő sajnos örökre, ha lehull a falevél.
Jött, lassan bekopogott az ősz, sárgult a falevél.
Észre sem vettük sodorta már a hűvös őszi szél.
Eltűnt, rohant a kisfiú, neki eszébe jutott,
Addig él csak az anyja, amíg lehull a falevél.
Kiszaladt Ő a kertbe, a kiskerti rózsafához,
Felkötözte a falevelet az elhagyott ághoz.
Ott találta az apja selyemcérnával kezében,
Mikor a falevelet a faághoz köti éppen.
Mit csinálsz itten kisfiam, miért jöttél Te ide?
Hogy Ő mit akart, nem látta, nem tudta azt senki sem,
Ne haragudj apa, nem rossz gyermek a Te kisfiad.
De az én jó anyácskámnak meghalni még nem szabad.
Figyeltem, és nem feledtem, amit az orvos beszélt.
Most hull le a fáról az elsárgult őszi falevél,
Anyukánk el ne költözzön tőlünk, a nagyon messze,
Nem lenne Ő, aki bennünket igazán szeretne.
Ezért kötözöm e falevelet vissza az ágra,
Levél innen ne hulljon soha, mert az nagyon fájna. |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
