| |
|
Szebenyi Judit(Saját) versei
<<< versek
Szebenyi Judit(Saját)
Trianon 90 éve
Akkor ott a Trianon hotelban, 90 évvel ezelőtt
Kérdezés nélkül, aláírták egy szerződést melyben
Eladták Hazánkat, elárulták egész Nemzetünk,
Lecsonkított Magyarország lettünk.
Ezeréves országot szabdaltak fel,
Ekkor kezdődött Nemzetünk fogyása,
Elvették a legszebb tájakat,
Délvidéket, Erdélyt, Kárpátalját, Felvidéket.
Mások jártak jól,mint mindig,
Magyaroknak még igazság nem jutott ki.
Azok kapták a Magyar földet
Kik soha semmi jót nem tettek.
Igazságtalan volt mindez,
Ártatlan Magyar nép, ezért ébredj
Ne engedd tovább, mindezt meg,
Most cselekedj, de légy igazságos.
Ébredj Magyar, ez az utolsó lehetőséged,
Ha nem teszel semmit,
Még e kicsiny ország is elvesz.
Nem hagyhatod, s nézheted tétlenül.
Kilencven év vérző sebe,
Csak fájdalommal van tele,
Egy gyógyír van rá,
Felemelni Nemzetünk.
Sebország nem maradhatunk,
Vérünk nem folyhat soha többé ártatlanul,
Csüggedt, fáradt nép emelkedj fel,
NEMZETÜNK NEM VESZHET EL. |
Szebenyi Judit(Saját)
Magaláztatva
Lelkemben nagy a nyugtalanság,
Az életben nincsen Igazság.
Egyszerű szegény embert az ág is húzza,
Betegségben megaláztatva.
Fehér köpenyes emberek,
Kiknek dolga a gyógyítás lenne,
Szegényt és gazdagot egyformán kellene..
Sajnos nem így cselekszenek.
Miért vagyok szegény, szeretném tudni,
Válasz már nincs e kérdésre,
Szegényen, betegen megaláznak,
Nevetnek,s röhögnek rajtam.
Segítségért fordultam hozzájuk,
Hogy talpra álljak,
Ők nevetve odébb álltak.
Suttogva hátam mögött, hallom most is hangjukat.
Betegségem nem vettem és nem keresetem,
Munka adta szenvedésem,
Kenyerem mindig igaz úton lett meg,
Mégis gúny jut ki részemre.
Reménytelen hinnem, az igazságban,
Elfordult az már tőlem,
Mikor megszülettem.
Szegény vagyok de lelkem gazdag,
Csak azt pénzért nem válthatom be soha.
Tanulság mindez nekem
Szegény, beteg ember nem kell sehol sem.
Hittel fordultam a nagyokhoz
Elutasítottak mindenhol.
Sírtam én már eleget,
Nem segít az emberen,
Fájdalmasak napjaim,
Ki beteg sokszor mondják az nem ember.
Sokan vagyunk ilyenek,
A társadalom még minket is kivet,
Mi csak élni szeretnénk
Egyformán mint a többség. |
Szebenyi Judit(Saját)
Ima Hazámért
Szomorúságom, és bánatom elmondani nem tudom,
Ezért most szavakba fogva elmondom.
Imádkozom Hazámért, jövője a sötétség lenne,
Nem engedünk a sátánnak, hogy ezt meg is tegye.
Túl sok már a szenvedésből
Az Igazaknak,
Uram állj ki, védd meg Őket,
Adj hitet, erőt, bátorságot, kitartást részükre,
Ne hagyd el maroknyi néped,
Magyarország nevét még fekete betűkkel írják,
Szent Szűz Mária oltalmadba, vedd kiválasztott néped.
Imádkozz fiadhoz, elesett népedért.
Évszázadokon át nyomor és szenvedés jut nekik
Ne engedd tovább, mert így elfogy néped.
Hitét kezdi elveszíteni Benned,
Tégy hát csodát, amíg nem késő.
Segíts Uram most és mindig
Mindörökre légy támaszuk, vigaszuk.
Hálás nép a Magyar,
Nem felejt, nem tesz rosszat,
Hittel, akarattal, kitartással, emberséggel
Él az Igaz Magyar.
Hozzád kiáltok Istenem
Mindörökre áldd meg az Igazakat,
S vedd oltalmadba az ártatlanokat.
A gonoszokat tedd helyükre Mindörökre.
Az országban csak ekkor lesz béke és szeretet. |
Szebenyi Judit(Saját)
Eljön az idő
Nézem nemzetem, mely sír, s kiált
Vérző sebét nem ápolja senki már,
Aranysárga mezők, ha beszélni tudnának,
Pirosra festené át az országot.
Ó könnyel áztatott Magyar Föld,
Síró anyák fájdalmát nem hallja már senki,
Csak a Turul madár,
Amely nemsokára visszaszáll.
Eljön az idő,
A Turul madár visszaszáll. |
Szebenyi Judit(Saját)
Csend van
Élem életem minden napjait,
s kérdőn várom a választ miért kell így HAZA nélkül élni,
mikor nem kellünk itt sem,
nem kellünk az Anyaországunknak sem,
akkor hol kell élnem?
Már régóta várom a választ e kérdésre, de csak csend honol mindenhol,
Itt születtem Vajdaságban, mely ez is egykor Magyarország volt,
s jöttek a sötét alakok, kik vakságot, koromsötétséget hoztak magukkal,
és a fekete gyászruhát húztak ránk,
mert lett Trianon.
E csendet és e terhet, oly nehéz vinni vállunkon,
mert választ nem kaptunk sehol, s
évek óta hordjuk magunkkal,
akármennyire súlyos e teher és fáj az igazságtalanság
mi akkor is visszük e keresztet vállunkon,
mert hiszünk magunkban,
mert hiszünk HAZÁNK feltámadásában,
mert hisszük és tudjuk, hogy vannak még IGAZ EMBEREK,
kik soha nem tagadnak meg egyetlen magyar embert sem,
ezért talpon voltunk a legnehezebb időkben is,
ezért tartunk ki a végsőkig is,
mert mindenkinek csak egy HAZÁJA lehet az életben
és a legszebb HAZA neve MAGYARORSZÁG.
Sír a lelkem, remeg kezem ,mikor hallom a legszebb szót,
Magyarország,s
némán letörlöm szememből a könnycseppet,
s várom szebb jövőnket
s reménykedek, hogy egyszer még
lesz NAGYMAGYARORSZÁG,
s mindörökre vesszen Trianon. |
Szebenyi Judit(Saját)
Emlék leszek
Amikor már nem leszek e földön, ne fájjon az Nektek,
Hiszen én mindig mindenhol ott leszek Veletek,
Amikor feljön a Nap az égen s sugaraival melegíti a földet,
jusson eszetekbe minden szép emlék,
Melyet feledni nem lehet,
Soha ne sírjatok és ne szomorkodjatok,
Inkább a szép dolgokon gondolkozzatok,
Mindenbe, mindig csak a jót és szépet lássátok,
De ne feledjétek, hogy mellettetek mindig ott vagyok.
Őrzöm álmaitokat, s vigyázok rátok,
Bármerre jártok, keltek e nagy világban,
Mindig legyen szemeitek előtt,
Szerettelek benneteket míg éltem addig is mindig,
Bármennyi hibám volt, akkor is
Ne haragudjatok rám, akkor se, amikor már csak talán
Emlék leszek. |
Szebenyi Judit(Saját)
Igazság…
Mondja, meg nekem valaki miért kegyetlen az élet,
Mondja, meg nekem valaki miért kell a jóknak e földön állandóan szenvedniük,
Mondja, már meg valaki miért nincsen igazság az igazaknak,
Mondja, meg már valaki a gazok, s gonoszok miért nem szenvednek,
Mondja, meg valaki ha van Isten miért nem igazságos,
Mondja már meg valaki meddig kell itt nyomorogni a jóknak,
Mondja, már meg valaki meddig kell tűrnünk a taposást
Mondja,már meg valaki miért, de miért nincsen IGAZSÁG
Mondja, már meg valaki a szegényeket miért nézik le,
Mondja, már meg valaki a segítőkészeket miért veri a sors,
Mondja, már meg valaki az időseket, betegeket miért zárja ki a társadalom,
Mondja már meg valaki a gyerekek mi rosszat ártottak,
Mondja, már meg valaki ennek soha nem lesz vége?
S még azt mondják, hogy igazság van, csak mi nem látjuk,
Én azt mondom ezen a földön Soha nem volt Igazság a jóknak.
Tehát igazság nem volt és nem is lesz SOHA. |
Szebenyi Judit(Saját)
Reménytelenség
Jó lenne már megállni, egy kicsit megpihenni,
E terhet tovább nem cipelni,
De a gondom: végtelen,
mint, a tenger.
Szeretném, e követ mindörökre letenni és elfeledni, de
a kő terhe, csak tovább nő.
Tudom, hogy reménytelen s mégis viszem,
S, minél tovább viszem annál nehezebb.
De jó lenne elfeledni, mindörökre e terhet,
jó lenne, ha a reménytelenséget felváltaná a remény,
Tudom, hogy helyzetem teljesen reménytelen.
És napról napra nő.
Kiáltok, már: segítségért,
,,Jaj valaki vegye le rólam,,
De ez is reménytelen.
Reménytelen, mint, életem.
Tudom, hogy napjaim meg vannak számlálva,
Tudom, hogy kemény lett szívem, lelkem.
Tudom, hogy mindennek vége lesz gyorsan.
Már alig várom az időt, hogy
befejezett legyen minden. |
Szebenyi Judit(Saját)
Nem gondoltam volna
Soha nem gondoltam volna, hogy az élet csak szenvedésből áll,
soha nem gondoltam volna, mily kegyetlen e sors velem,
miért kell, hogy így legyen, csak ezt nem értem?
Keresem a választ e kérdésre, de választ nem találok rá.
Aggódok, a családomért, aggódok az emberiség sorsáért,
mert amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra,
fájdalmas az emberiség gondja, baja
csak annak fáj aki a szívén viseli e bajokat.
Nem gondoltam volna, de mégis egy valami az életben nagyon igaz
higgy, remélj, szeress és segíts, akinek csak tudsz.
És legvégül ami szintén igaz
Ha tiszta lapokkal akarunk játszani az életben,
akkor a fájdalmas dolgokat is végre kell hajtani.
Az életnek velejárója a fájdalom.
|
Szebenyi Judit(Saját)
Nehéz elhinni
Nehéz elhinni az élet kiszámíthatatlan pillanatait,
nehéz elfogadni a hétköznapok szürke árnyalatait,
nehéz elfogadni mindazt amit hoz a holnap,
nehéz elfogadni azt, amikor kiben legjobban hittél
cserbenhagy,
nehéz boldogság nélkül élni, de mindig van tovább,
nehéz vándornak lenni egy életen át szüntelen,
nehéz hontalanul élni, amikor tudod hazádnak nem kellesz,
nehéz bolyongva járni kelni a világban nincstelen,
nehéz elfogadni, azt a lehetetlent, amikor azt mondják Neked,
hogy nem tudom mi lesz tovább veled,
nehéz elfogadni az hogy nincs tovább,
s a végén mindig rájön
minden ember, igen
nagyon nehéz minden, de ha egy
valaki is odafigyel és szeret már
sokkal szebb és könnyebb az élet.
|
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
