| |
|
Gyöngyvirág versei
<<< versek
Gyöngyvirág
A lovak mindent tudnak
A lovak mindent tudnak
A lovak mindent tudnak.
Csak érteni kell üzenetüket.
Ha figyelsz rájuk, felfoghatod
jelzéseiket.
A lovak előtt nincs titok,
megérzik ők minden rezdülésedet.
Ismerd meg hát ősi ösztöneiket,
s máris érteni fogod testbeszédüket.
A lovak mindent megvallanak neked,
Ha feléjük szeretettel közeledsz.
De némák maradnak, akár egy kőszobor,
Ha durvasággal nekik fájdalmat okozol.
A lovak szeme akár egy regény.
Benne egész történelmünk tárul eléd.
Pillantásuk évezredeket ölel át,
neked csak meg kell látnod a csodát.
A lovak mindent értenek,
Megérzik hangulatodat.
Akár vidám,
akár szomorú vagy, előbb tudják ők,
Mint ahogy ajkadat elhagynák a
szavak.
A lovak Gyógyítók.
Ne vedd el varázserejüket!
Féltő türelemmel bánj velük,
Hozzájuk soha se durván közeledj!
Ha erőszakkal akarod őket leigázni,
győztesként is vesztes lehetsz,
mert bár testüket sikerül megtörnöd,
de lelkük titkát soha sem súgják meg neked.
|
Gyöngyvirág
Álomlátás
Lovam szemében álmot látok.
S az álomban önmagam.
Sötéten tátongó ösvényen járok,
Lidérc árnyak közt magányosan.
Lábam előtt bánatkígyó tekeredik,
Az utat előttem könnyeim öntözik.
Lassan lépek, óvatosan, s hirtelen
Alattam a föld megroggyan.
Dörögnek, dübörögnek évszázados kövek,
Villám cikázik, fuvallat borzolja végig a földet.
Félreugrok, s körvonalát látom meg egy lónak.
Nemes, büszke állat, patái szikrát szórnak.
Nyereg, s zabla nélkül utánam vágtat,
Szemében ígéret, s határtalan bánat.
Hozzá lépek némán, simogató kézzel,
Szívemben új célokkal, s megújult reménnyel.
Megtaláltuk egymást, közös útra leltünk.
Végre megnyugvást lelt hánykolódó lelkünk. |
Gyöngyvirág
Lovam szemében
Lovam szemében tükröt látok,
S a tükörben önmagam.
Lovam nyergében szabadságot érzek,
széllel szárnyalok boldogan.
Valami furcsa érzés űz hozzád,
ősi vágy, melynek nem lelem okát.
Talán egy régi vétek vár jóvátételre,
s azért hajt az érzés újra, s újra nyergedbe?
Valamikor réges régen, félelmetes, sötét éjjen,
lehet , hogy én is rád vadásztam.
Nyíllal kezemben, bozót rejtekében prédára vártam.
Az íj megfeszült, a nyíl kipattant,
s a könyörtelen vas átdöfte nemes nyakadat.
Ott feküdtél megadóan, vérző sebeiddel,
nem mozdultál, csak néztél rám vádló szemekkel.
Könyörgésed akkor nem értettem, mert nem éreztem mást,
csak a győztes vérgőzös diadalát.
Ki tudja, hogy melyik életemből való ez a történet,
Mikor nyílvesszőm megölte valamelyik ősödet.
Most itt vagyok újra, hogy szemedbe nézzek,
de már fegyvertelenül, s most én kérek:
Engedd jóvátennem a régi vétkem,
hogy ne kelljen szégyenkezve szemedbe néznem.
Fogadj hát el engem, hajdani vadászod,
hogy megtörjük együtt az ősi átkot. |
Gyöngyvirág
Vallomás
Tenyeredbe csókolom érzéseimet.
Ujjaidnak súgom meg, hogy szeretlek.
Halkan, hogy ne hallja senki más,
ne pattanjon szét a varázs. |
Gyöngyvirág
Szerelmesen
Szerelmesen hozzád bújni,
szívemmel szívedhez simulni.
Két karommal átölelni,
Bánatod messzire űzni.
Téli estén melléd ülni,
kezed kezembe venni.
Puha párnán elpihenni,
szemed tüzében melegedni.
Egymást naponta felfedezni,
s életünkre ránevetni.
|
Gyöngyvirág
Komor reggelek
Húsomba vájnak komor reggelek.
Mardos az üresség, hogy nélküled ébredek.
Hiányod éget, mert nem hallom hangodat,
s mert agyam képtárából törölnöm kellett arcodat.
Tompán puffannak a szavak ha nevedet kimondom,
szívem megadóan elfogadja sorsom.
Néha azért felbukkan egy - egy messze suhant emlék,
hogy számban tarthassam még az eltűnt boldogság ízét. |
Gyöngyvirág
Elvesztett álmok
Köddé foszlott tervek,
Szétporladt álmok.
Valóságnak hitt, tétova
Próbálkozások.
Régmúlt, igaz se volt idők vad
Tengerének tajtékzó habjain
Hánykolódva hová tűntetek?
Csalókán hívogatva felbukkantok,
Majd mielőtt mohó kétségbeeséssel
Utánatok kapnék, tovahajóztok a
Jelen reményvesztett vizein.
De jó is lenne varázsütésre újrapergetni
Életem végigjárt, végigolvasott regényét!
Mai szemmel, jelen bölcsességgel,
Régi hittel, megújult erővel.
Szorongásaim, aggodalmaim
Börtönrácsait szétszaggatva, lelkem
madárként felröpíteni, s szállni,
Szárnyalni szabadon.
Repülni lankadatlanul az elvesztett
Remények kalandos birodalmába,
S a világra rákacsintva beburkolódzni
Az Ifjúság üde, színpompás palástjába. |
Gyöngyvirág
Átölellek
Átölellek, magamhoz szorítalak, édes szerelem.
Vigyázok rád, nem engedlek el soha, soha sem.
Nem az a fontos, hogy szeretve legyek,
Hanem, hogy én is szeressek.
Lelkem a dermedt álom után végre kinyújtózzon,
S szívem kietlen pusztasága virágba boruljon. |
Gyöngyvirág
A sírásó
Görnyedt háttal földet hány,
ásójára támaszkodik,
nap mint nap a kaszással
parolázik.
De a vén időt ő sem tudja
lekenyerezni,
eljön a nap amikor érte
fognak harangozni.
S akkor majd valakinek
az ő sírját kell megásni. |
Gyöngyvirág
Karácsonyi hangulat
Karácsonyi hangulat
Amikor karácsony közeledik,
szívedbe egy csepp béke költözik.
Hátat fordítasz a zajos világnak,
s teret engedsz a csend birodalmának.
Lelked megpihen az ünnepi fényben,
s mint viasz az égő gyertyán,
feloldódsz a szeretet oltárán
|
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
