| |
|
Farkas Dalma versei
<<< versek
Farkas Dalma
Csókokon raboskodó
Kár hogy épp csak kicsomagoltam a reményt,
máris odébb billentettél egy oda nem illő mondatot a szádról.
Ha már nem ismerlek a gatyád márkájáról.
Majd megismerlek szemed szívembe ültetett kis virágáról.
Nem szedték azt más fáról,
mint a széttépett álmokból szőtt csókokon raboskodó,
habos virágtakarós
szemfényvesztéssel kacérkodó májusról.
Csak a tavasz mosolyáról.
|
Farkas Dalma
Szíve letérdel csókjában
Még mindig nincsen elég fény szép szemén,
mi elfedné előlem tekintetén
halvány pára még ég.
Úgy bukik át rajta az egész ég rég.
Nincsen fékje, szíve letérdel csókjában,
ó vég!
Szinte letérdel csókjában
a lét!
Szíve dobog még.
|
Farkas Dalma
Kiemel csókjaid alól a tenger
Kiemel csókjaid alól
A tenger,
pedig ezzel
a hullámzó, fékevesztett szemeddel
dacol.
Magad alá csak visszarántod
lelkem,
s a semmibe forr össze
lényem a tiéddel
örökre.
|
Farkas Dalma
Kiemel csókjaid alól a tenger
Kiemel csókjaid alól
A tenger,
pedig ezzel
a hullámzó, fékevesztett szemeddel
dacol.
Magad alá csak visszarántod
lelkem,
s a semmibe forr össze
lényem a tiéddel
örökre.
|
Farkas Dalma
Szerelmünket hogy hívták
Naplemente súlya alatt borul be a határ lelkembe.
De csipke virágait kínálja csak a tél derengve.
Lecsillámló fény minden, amit még remél.
Szívemmel írom szádra nevét,
mégis ellepte a feledés,
szerelmünket hogy hívták rég:
Ártatlan vagy csak egyszerűen szép.
|
Farkas Dalma
Rózsa
Leápolatlan feszeng
ágrólszakadt
bókón
a csókom.
Azt a rózsát épphogy csak
karcsú ágként hordom.
|
Farkas Dalma
Fa virágban
Fákon himbálózó
picinyke lény vigad:
Egy apró virághad.
Mostohán szélnek szegülnek.
Repülnek.
Felhők gyűlnek.
Madarak elrepülnek.
Ami marad csak az ünnep.
Makacs tartással hevülnek.
Izzó szárnyak szenderülnek.
Paradicsommadarakként
zizegnek
Bomlanak, robbannak a napon.
Úrrá minden iszonyaton.
Bolyhos felhő öntudaton.
Kacagva falom
minden gyöngyét imádom.
Hadd űzze el e kecses álom,
téllel bélelt nagykabátom.
Minden virágát szívembe zárom.
Lobbanékony hajszálon egyensúlyoz
virág-álom
a fámon.
Nyoma sincsen zsigerében sem a télnek.
Apró fullánk módra szőtt szirmok
ha hozzám érnek,
tán az angyalok zenélnek. |
Farkas Dalma
Érted élek
A valóságtól
elrugaszkodott hajszálcsepp- harmat csend
már nem kell.
Már furcsán reng
a szádról
folyamodványom érted.
Szerelmes szó-foszlányom
érzed,
már nem kérlel
Téged.
Hanem hív, követel, megigéz
a képzet,
hogy érted élek.
Csak képzelet,
hogy világra jött néked,
egy szép szemrezdülésed.
És ez elég,
hogy
hozzáfoghatót találj
számodra az enyémben,
mint az én szerelmem. |
Farkas Dalma
Szemek
Láttam már amit akartál.
Mosogattunk itt már eleget,
kisírt szemeket.
Veled már unalmas lett.
Megint csak tévútra vezetett;
A szemed
világa megérintett.
De csak nevet.
Ez nem szerelem,
csak kinevet.
Hanem
fájdalom inkább
idebennt.
De nálam még tágra nyitott a tér,
Holdfénynél.
Ha másik cipő kell, ha a nőt inkább
Ahhoz a ruhához rendeled,
tőlem mehetsz.
Már megfeneklett
kapcsolat ez nekem.
Védőbástyája már csak az álmoknak
Hercegem.
De nem nekem.
Már nem érdekel-
Szeret vagy nem szeret.
Az a lépték már rég meghalt
bennem.
Ami csak romantikához vezet.
Szádat befogom,
Szemed kitárod rám.
Ez elég, hogy válasz légy
bennem.
És nekem több nem is kell.
Arcoddal bennem
tükröződő véletlen
szenvedéllyé ért két szemed világa, míg vártam.
És már értem mit kérdtem.
Arra válasz a szemedben pihen.
És csak arra vár hogy felgyújtsák.
De nem hogy lobogjon tüze, hogy égjen,
félő szenvedéllyel,hanem
hogy csak pislákoljon .
Hogy abból még holnapra is maradjon.
Ha én azt megtartom,
nálad is csak ígéret maradjon
a holnap reménynek,
hogy én még kérlek.
Míg a pokol tüze el nem éget.
Megmaradhat szemed színe
szép reménynek.
Csókod íze még nem kérlel.
Nyitott még a horizont,
ég alatt ég el, belső szenvedéllyel.
Az az alma már így is,
ha csak szemedbe nézek,
Már hiányos, érzem.
Hát még micsoda belső szenvedéllyel égne
Két szemed világa,
ha a csókok útvesztőjébe hágna. |
Farkas Dalma
Milyen lesz az az éjjel?
Kedvetlen nappal az a reggel,
délelőtt megint előrébb jött,
már egész közel, megcsókolt
a reggel, atmoszférateremtő
zúzmarafelhő száll felém a kémialaborból
kikandikáló életszerűséget nevezném én el
már-már kivillanó esőfelhő-szerelemnek
pénteken.
De még nincs ott, ahol tolongani kell
atomjaikra bomolva a sztárallűrös
csillagként vibráló spray részecskéknek éjjel. |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
