| |
|
Dombi László versei
<<< versek
Dombi László
Őszi szorongás
Őszi szorongás
Itt vagy újra sokszínű sárga arcú ősz.
Rettegve várlak, hiszen ismét beköszönsz.
Szeled szel, búcsúzós dalt zengesz, - rezzenek.
Te vagy lelkemnek a féktelen döbbenet.
Miattad hervadnak rózsás, hű szerelmek.
Miattad fakulnak meg cifra élmények.
Meggyötörsz, - összetörsz tartalmas időket,
Eljötted elseper sok jeles emléket.
Miattad múlik a bimbózó érzület,
Miattad szürkülnek meg színes emlékek.
Irtasz, - pusztítod a szépreményű zöldet,
Vadul tékozolsz minden isteni szépet.
Csodállak te tarka ősz, de nem szeretlek.
|
Dombi László
Szeretve szeretlek
Szeretve szeretlek
Szeretve szeretlek, teérted remeg testem,
S, amikor szelíd szemed találkozik velem.
Érezzed szerelmes szívemnek rebbenését,
Rosszat feledtető csókjaink ölelését.
Veled lenni, a sok rút bánatom feledni,
A testeden karjaid között megpihenni.
Akarom hallani oly kéjes pihegésed,
Buja-vad sóhajod, szorító ölelésed.
Mondd meg nekem, van jobb e világon kedvesem,
Szerelmünk örök, - nyílik, mint virág a hegyen.
Bódultan bolyong, elménk kering a mennyekben,
Buzdít csókra ajkunk-torkunk, mézcsók-ízt nyelnek.
Mohón ölellek, birtoklón vonlak magamhoz,
Közel érezzem zsenge, karcsú szép alakod.
Kínálod csókra vágyó ajkaid ajkamnak,
Szerelmünk tüzében vágyaink elhamvadnak.
Ti puha, selymes tapintású női combok
Oly kellemesen, oly izgatón reám hattok.
Öleljetek karcsú alabástrom oszlopok,
Szomjazó ajkam tüzes öledre odavond.
|
Dombi László
Mosolyod is melenget
Mosolyod is melenget
Lásd e szép estet, ölel minket, ahogy te engemet.
Lásd fenn a vén Holdat, sugara fest ezüstre minket.
Lásd a csillagot kedvesem, sziporkázva mosolyog,
Lásd, fenn az Égen egy baglyot, ő is felénk bazsalyog.
Lásd ott a Napot, - íme, milyen kedvesen néz le ránk,
Elnézőn jóságos, megértő, - ahogyan te szoktál.
Mosolyod is melenget, s amikor megölelsz engem.
Árad szerteszét testemben az éltető szerelem.
Érzed kedves, ha nem mondod nékem, akkor is látom,
Szemedben boldogságot, cinkos pajzán pillantásod.
Sugárzol, adod az édes Élet melegét folyton,
Nyugtat, amikor megpihen édes csókod ajkamon.
Válaszölelést adj ölelésemre, - jöjj közelebb,
Élvezzem hajad illatát, dús fonatát édesem.
Tapintsam alakod érzékeny, izgató hajlatát,
Érezzék ajkaim hát, vad csókjaidnak rohamát.
Csókolj meg engem úgy, mint mindig, - a kifulladásig,
Jó érezni egyre inkább azt, - hogy mindig velem vagy.
Élsz te szerelmes szívemben, imádattal hitemben.
Oldódni vágyom, formás testednek tüzes ölében.
|
Dombi László
Sose feledd kedvesem
Sose feledd kedvesem
Mint szik-száraz tömör föld az esőt úgy szeretlek téged,
Nap a kéklőn tiszta égboltot, csillag a sötétséget.
Szél a sebességet, vihar a villámos fergeteget,
Virág a fényt, a napot, a gyöngyöző harmatos reggelt.
Mondd, majdan mit érek én, ha nélküled magam maradok,
Kedvesem szüntelen érezd, nélküled semmi sem vagyok.
Szeretsz engem, érzem örökkön örökké, - mindig mondod,
Szívem örömmel dobol, szerelmesen éretted lobog.
Sose feledd a jóban, a bajban, - mindig társad vagyok!
|
Dombi László
Húsvéti kékibolya
Sűrű fáktól lakott erdőbe tévedtem,
Tekintetem a füves földre szegeztem.
Kék színű szép virág nézett az arcomba.
Tőle tudtam meg, hogy a neve Ibolya.
Merthogy el ne hervadjon Ő, megöntöztem.
Lehajolva felemeltem, megöleltem.
Ne legyen szomorú, ajkait csókoltam.
Karcsú, szép teste remegett megadóan.
Szabad-e Tégedet rögtön meglocsolnom.
|
Dombi László
Látsz engem szépem...
Látsz engem szépem, velem együtt érzel,
Rózsaszín álmok ábránd szemeivel.
Simogass selyem-finom szép kezeddel,
Érezni akar testem, - szerelmeddel.
Csicsergő hangoddal kérlek, szólj hozzám.
Látszana szűnni mi fájón hat ma rám,
Szívednek dobogását szaporáznám.
Formás, pihegő kebleid csókolnám.
Hű szerelmemmel ó, - ha szólnál hozzám.
Hidd el vágyam nem kevesebb, angyalkám!
Szorítanálak magamhoz, - itt volnál,
Hogy sűrűn ölelhess, rohanok hozzád.
Erős karomban érezzem termeted,
Tested rózsás hajlatát szerelemmel.
Tündérszép lelkeddel engem takarnál,
Forró csókkal, öleléssel halmoznál.
Uralnám alakod, mely karcsún kecses,
Vágyamnak szárnyai suhanva repess.
Ha jönnék, ha te hívnál, rögtön szeress,
Nagyon ezen leszek, hogy boldog lehess.
Karolnál engem kezeddel kezemben,
Mohón, gyötrő vágyaim bilincsében.
Lenni akarok lelked közelében,
Lenni rabod sorsunknak tengerében.
Örökében végtelen szerelmeddel
Pótolod, elhívsz, elvársz, szeretsz engem.
Folyton mielőbb akarom, ne kérdezd,
Érezz kedvesem, rohanó percekkel.
Lelkem sír, vágyom és fázom, hallgatok,
Kedvesem ne fázz, ide búj angyalom.
Szívem kalapál monoton, zakatol,
Melegítsük egymást édes galambom.
Történik velem mindez, vagy álmodom,
Jelenlétem valós, - élvezd, - nem álom.
Hívlak! - ó, de drága vagy, - el, ne eressz.
Várlak! Hiszen érkezem remélj, - szeress!
Lásd, itt vagyok, feléd gyorsan nyargalok,
Gondjaimmal éjjel-nappal futkosok,
Kalandozom, érezd végre angyalom,
Szüntelen vagyok, - pirkadó hajnalom.
Veled ágyazom fekhelyem, - Ilyen e
Szerelem tudod, - te vagy az életem.
Vagy te nekem mindenem, a végzetem.
Szenvedélyes szerelemmel ölelj meg. |
Dombi László
Rózsapír az arcodon
Rózsapírral festett örömök arcodon,
Csókjaim időznek pirosló ajkadon.
Nézel rám kékesen csillogó szemeddel,
Sóvárgó lelkem fürdetem melegével.
Rebeg, reszket ajkunk, kéjes csóktól cuppan,
Ölelő karunktól, testünk összeroppan.
Tárja szerelmed kapuját, pezsdül vérünk,
Viharos ritmussal dobol, táncol szívünk.
Ölelésünk vad, szertelen hevült gerjed,
Mellettünk némán a csend, megáll nesztelen.
Sebes érzelmek, gördülnek boldog percek,
Szívünk sürgetve dobbant, lobbanva perceg.
A lábunk megremeg, nyoszolyánk didereg.
Ide kedvesem, szerelemmel ölelj meg.
Gyűrjük meg, melegítsük fel e fekhelyed,
Ámor-nyilam töltse be, tüzes kelyhedet. |
Dombi László
Édes csókot ígérnek ajkaid
Széplelkű édes Szöszkém mondod, hiányod miatt nem kell szenvednem.
Szomorú leszek, köröttem minden kihalt, üressé lesz életem.
Te drága, ám ez kérdés ugye nem lehet, - hiszed nekem, - remélem.
Növesztenék szárnyakat esőben és szélben kedves kicsi szépem.
Hozzád, de szívesen repülnék ó, hogy csókolnálak lázas hévvel
Ölelő karjaid bilincsében, szép szemeid tekintetével.
Édes csókot ígérnek ajkaid, ajkamra ízesen tapadnak.
Ó, mennyire várok, a pillanatra vágyom, magamhoz vonjalak.
Kívánom karcsú szép testedet, és hallgatni boldog pihegésed,
Szíved dobbanását élvezni a trillázó kedves csicsergésed.
Ej, de jó is lenne, vagy te velem, s én boldogan nagyon teveled.
Örömmel szívünkben, boldogságunk legyen e világban végtelen.
Látni vélem Édes azt, örömöd határtalan, oly nagyon szerény,
Lelkünkben tavasz ölelkezik a nyárral, és benned a jó erény.
Hálás vagyok végtelen, nem cserélnék senkivel bájos a szíved,
Légy Te az enyém imádattal hűen, akarlak szeretni téged.
|
Dombi László
Kis Pet az Unokánk
Gyermekünknek gyermeke, szívünknek ő a közepe.
A mi kicsinyke unokánk nagyon szerény, önzetlen.
Viselkedése közvetlen, megértő, illedelmes.
Ő sokat tud, semmire se kell kérni, mert figyelmes.
Az iskolában mindenki, - szeretik a gyermekek.
Szelleme, jelleme hódít, az okos tekintetek.
Van egy pár jó barátja, akiket vállon vereget,
A minden lében két-kanál pajkos gyereksereget.
Mindig szorgalmas, jól tanul, szerzi a jó jegyeket,
Piros ponttal díjazzák a Tanár nénik ezeket.
Táskájában hordja rendre a sok könyvet, füzetet,
Benne van a lecke, - minden napra való ismeret.
Nagyon, de nagyon kedvel játszani véges-végtelen,
Játékautói vannak, típusában szertelen.
Csillogó, szép autóit kezelgeti rendesen,
Mindegyiket rendezi, szabályos sorba csendesen.
Berreg szája piciny ajka, megadja a hangokat.
Bőszen búgnak fel motorok, ha beindít kocsikat.
Tör előre nagyon gyorsan biztosan, ürge-fürgén,
Összeütköznek az autók, nagy baj van, szörnyűség.
Gyorsan mentők, a tűzoltók, a rend őrei jönnek,
Sebtében alaposan szétnéznek, hol segítsenek.
Szerencsés ütközések a nagy, szörnyű balesetben,
Elvégre komolyabb sérülés egyáltalán nincsen.
A játéknak itt a vége, elvonulnak a gépek,
Típusuk szerint vezérükkel alukálni térnek.
Kis unokánk orcáján a fáradtság leselkedik,
Nagyokat ásítozz, pislant, dörgöli a szemeit.
Anya szól, jer, - fürdeni - előkerül a fogkefe,
Baba-szappan, a szépítés-frissítés mosdószere.
Pancsi a fürdőkádban, elő a törlőlepedő,
Zsupsz, a puha ágyikó, mely illatosan ölelő.
Kicsi unokánk jó éjt, álmodjál mesés szépeket!
|
Dombi László
Búcsút integet a nyár...
Búcsút integet a nyár, mindent maga mögött hagyva,
Besárgult mezőt, rétet, hervadttá lett virágokat.
Izzón szenvedélyes szerelmesek szelíd sóhaját,
Itt hagyta hűvös harmatcseppekkel teli hajnalát.
Szomorkodik minden, sárgul bokor és falevelek.
Szél kerekedik, seprűzi az itt rekedt meleget.
Eső esik sovány cseppekben, áztat ő kerteket.
Aszalódott füvek és falevelek temetkeznek.
Elvesztették bűvös varázsukat, nem csalogatnak,
Titkos szerelmeket sem takarnak, és nem bújtatnak.
Nem adakoznak már többé nászágyat kedveseknek,
Megadták már magukat a pusztító enyészetnek.
Korán eljön az este, sárga fények gyúlnak messze,
Játékosan bujkálnak ők, a sötétben jeleznek.
Csendre int a nappali zaj, intim nesszé szelídül,
Dolgos fáradtság pihenni tér, reggelre megenyhül. |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
