| |
|
Sándor Márton versei
<<< versek
Sándor Márton
Véres árnyak
Ez csak a kezdet, a élet értelmetlen,
céltalan léte meg edzett, s ez lett.
Ez mára már valóságom, hol tudatom
beborult hajnalán a jót látom át.
Sötét seregek sínylődnek bennem,
s már kiutam nem lelem, mivé legyek?!
Taszítva sejtelmes fellegek,
melyben mély nyugvásra nem találok én.
Talán gondolatom néhány kórképes
szegletén, sátáni voltomat választva.
Esztelen, veszett vérebek üvöltik lélek
fájdalmát, az éj démonát feltámasztva. |
Sándor Márton
A Sodródó Gondola
Hajnal hasadáskor lelkek
tükreibe látok,
Mélyen nyugvó álmok,
s vágyak mire vártok,
Számtalan néma gondolat,
hol kéjjel teli éjjelen
Hullámok hátán sodródó gondola,
s vár a végtelen.
Érzelmeim hívó alkonya,
oly lassan tűnődik tova,
Nyugtató fellegvár kapuja,
mely lelkem pár sora
Nyomán kitárja magát,
suttogó szellők dallama járva át
Szellemem, álmaim tengerében már látom:
Ez kell nekem! |
Sándor Márton
A Távol Messzeségében
Halk mozdulatokban jár a csend,
S egy éjbéli hang emészti ide fent,
Lelkem végtelenül fényes táborát,
Suttogó szelek szólják pár sorát,
Az életemnek, s több pontján meg leli ez lényem.
Mentális áradatba emelkedek fel a távol messzeségében.
Szelek szárnyán repülök az emberek álmán át,
Fiktív valóságom pályáján hol senki sem lát,
Engem, ott leplezem a jellemem, ha kell nektek,
Percről percre papírra vetem, szemérmetlen módon,
Az igazat ki mondom, akkor is ha monotonul tudatom.
A távolba látok, a láthatáron túl járok, a sötét alagúton is tova szállok.
Lehunyva szemeim perifériámban látom a világom,
Karomat kitárva fellegek távlatába, köd honol az irányba,
Amerre szállok én tova, orrom elenyészve minden soromban,
Példázott valóságba invitál, hol egy élet sem mostoha.
Habár a sok ostoba ember ma már csak kínjában ordibál,
Orbitális oltalom e holmi táj, hol nem tudom mi vár rám talán
Az éj leple alatt, mentális áradatban járok, lelkem szüntelen szabad. |
Sándor Márton
Pillanatok Nyomán
Távoli messzeség mely mindenre méltó,
De miért jó egy közeg, hol egy szép szó,
Sem csattan el soha, s az emberek sora
Minden mozdulattal, tettel csak mostoha
Hozzám, s pillanatok nyomán az agyam ott jár,
Hol rám már senki soha sem talál. |
Sándor Márton
Tündérek Hajnalán
Tündérek hajnalán ébredő szárnyaló szivárvány
Forrása lényednek, hol szemtelenül szebb valóság ébreszthet
Embereket tudatra, úttalan utakat ma mámorító ármány,
Ha árván az álmaidra száll már, nem jár át talán e koszos évezred. |
Sándor Márton
Csillagok Csarnoka
Van egy soha napján sem oldódó zár,
mi vár még rám,
Valahol,
bár nem kár érte távoli utakon járnom,
Lelkem tengerének végtelen mélységére találnom,
Lábamon sekély partokon megállok,
s a csillagok csarnokába szállok.
Csillagok csarnoka,
hol a fellegek zsarnoka bal sorsra ítélve,
Halovány gondolataim tovatűntek,
emlékeimben porrá égnek.
Fényes pillanatok úsznak át rajtam,
ez minden vágyam, én ezt akartam.
Érzelmek záloga,
lelkemnek pár sora vezessen bárhova,
mikor meghaltam. |
Sándor Márton
Éj Bűbájban
Kéjes éjjeleken át hallgatom gondolataim hadát,
Fénylő csillagokra tekintve a suttogó szelek dallamát.
"Eljövök ÉN érted, szívedbe zárom mit indítékom enged."
Piruló pillanatok terelnek messze fellegembe,
S e lángra lobbanó örökkévalóságnál szebbet,
Nem talál már az ember, s ha lüktető lélegzetek nyelnek el testben,
Idomul a szellem azt felelve: csak ezt kerestem!
Oly mesés vagy a valóságban, s én álomkép a csaló tájban,
Minden fénylő mozdulatban megtalálhatsz kéjes éj-bűbájban.
Merészen minden bűn megbánthat, erényem legyűr, bocsánat.
Legyünk mi életek irgalma, s törvények tilalma sem állhat,
Úttalan utaink tüzébe, de légy mellettem mindhalálig,
Míg életünk le nem hull, az ősz szüntelen, lomha ürügyében. |
Sándor Márton
Szelek Szárnyán
Szelek szárnyán repülök az emberek álmán át,
Fiktív valóságom pályáján hol senki sem lát,
Engem, ott leplezem a jellemem,
ha kell nektek,
Percről percre papírra vetem,
szemérmetlen módon,
Az igazat ki mondom,
akkor is ha monoton a tudatom.
A távolba látok, a láthatáron túl járok,
a sötét alagúton is tova szállok. |
Sándor Márton
Várva Várom
A szívem nyugati tája még szüntelen szabadon,
Várva várom, hogy megtalálom egy végzetes napon,
A lányt, ki behálózza gondolataim, a frászt rám hozva,
Lágy hangon mondja ki csendesen: "Szeretlek kedvesem",... sosem késő,
Annyi számtalan esély vár lelkemre,
csak egy merész nő,
Kell nekem, csak rá vágyom,
ki átlátja minden álmatlan valóságom,
Isteni nőre, ki minden tekintetét felém fordítja tényleg,
Rám rontanak szerény személyében az elveszett,
ősi szenvedélyek.
Ezernyi alkalom szállt már tova,
múltba tekintve: "Miért voltam ostoba?!" |
Sándor Márton
Hallgatag Szavak
Számtalan gondolat,
egy valóság az életem tükre,
Bennem marad a néma hangulat mindörökre.
Ez fikcióim trükkje,
vagy kárhozott egy világ?
Hol csend peremén járva én meglelem a hibát.
|
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
