| |
|
Varga Károly versei
<<< versek
Varga Károly
Fagyos gondolat
Itt fekszem újra ágyamon,
A tollam a papíron hagyja lábnyomom.
Lehunyom szemem s ott állok a tájon,
Mi után szívem csak vágyott.
Tüdőmig hatol a hideg levegő,
Ropog a hó, lágy szellő csípi arcom.
Búvó táj, hová őrült képzelet rejt.
De vágyból kovácsolt hideg képzelet.
S hegyek magasodnak előttem,
A hó és jég csupasz tömege rettent,
S mint tűzből gyúrt szikár óriások,
Úgy állnak ott ezek előttem.
Megőrültem, hogy ilyen helyre vágyom én?
Hol a fű helyett hóba süpped lábam.
A tűző nap sugara helyett a fagy éget el.
S kérdésemre nem eső, hanem sűrű hó felel.
Ez volna hát hová jutottam én!
S itt az élet is fagyott, csak súg a szél.
Íme hát rátaláltam mi osztályrészül nekem jutott,
Gondolatom a meleg szobából, hideg fehér tájra dobott.
|
Varga Károly
Gyermekkor íze
Furcsa ízt érzek a számban
Nem tudom, hogy ezt vártam
Az íz elnyom mindent csak az emléke éles
Gyermekkorom tekint vissza s az íze édes.
Kék szemeim az égre kérdőn meredtek,
Károly te lehet megmaradsz mindig gyereknek?
S az a világ messze ring a jelen habjain.
Nem nyugszik már e gyermek anyja karjain.
Másra vágyik, felfedezni a nagy világot,
Más karján nyugodni de az anyai szót nem feledni.
Altass világ, altass míg bírsz a hátadon!
S én csak csukom a pillám s neked testem átadom.
Ezernyi felhőn át szállni veled, csak szállni!
Mégsem vágyom másra csak a földön járni.
Megbújva a tömegben mint nyúl a fűben,
Ha farkast szimatol a mező szellőjében.
De én is érzek oly különös ízt,
Rég érzem azt, hogy mit akarok.
Újra gyermekkort újra a vadságot,
S a templom lépcsőjén azt a vad csókot!
Gyermekként csak vágytam, most tennék,
Az ízt újra és újra csak érzeném,
Idézni a múltam mert gyerek voltam.
A gyermekkorom íze ott van minden csókban.
|
Varga Károly
Ahogy felkel a Nap
Beleszívok a tavasz illatába,
Kitágul tüdőm a testem a Nap világítja.
Gondolnom nem kell hisz agyam tudja,
Testem cselekszik, mit kell már zsigerből.
Érzem azt a bizsergést mi egyszer megölt,
Emel az érzés, hazudnom nem kell magamnak,
Már tudom, hogy hol lesz vége utamnak,
Még rá sem léptem puha fövenyére,
Lábam kitaposta s lerogyok fekhelyemre.
Álmodni vágyom minden tavasszal,
Feküdni a holnappal, s kelni madárszóval,
Éjjel a Holdat bámulni míg könnyeim nem folynak.
Ezernyi reggelen csak napfelkelték ragyognak.
Te ébresztesz mert érzem mikor mész el,
Fekhelyed meleg, illatod beitta bőröm.
Mikor látok újra napfelkeltét én?
Hogy újra lássalak fürdeni a Nap fényében.
s arcom újra mosná kövér krokodil könnyem.
Bágyadt a világ te hozod a színt a szürkébe.
Te gyermek, kiben magam találtam meg,
S nem engedném én el azt soha,
Mit egyszer lelkem megfog, nem szállhat tova.
A soraim mögött mondd el kit látsz?
Mondd, hogy a Holdat ki napfelkeltére vár!
De én csak fekszem a friss pázsiton.
A harmatban keresem a te óriás léted,
Ne feledd soha: Én látlak téged!
|
Varga Károly
Alkony leánya
Engem az éjszaka szült,
A csillagok közt járok.
Tökéletes nyugalomban a reggelre várok,
Hogy miért? Mert akkor gyönyörűséget látok.
A Nap véresen oszlatja szét az éjt,
Mint víz a száraz földet ha sebes a zápor.
De én még látom ki az ki ott áll az ég alatt,
Alkonyat leánya haját kibontva nevet.
Mosolya perzsel s mégis állom a kínt.
Hangja elbűvöl alakja tökéletes,
A S haja úgy öleli testét akár,
Védelmező édesanya egyetlen gyermekét.
Mikorra felém fordulna, hogy lássam tekintetét,
Fordul a Föld nem látom sőt el sem érem kezét.
Mit meg nem adnék ha egyszer azt szoríthatnám.
Neki fülébe halk szóval súgnám: Gyönyörű vagy!
De várlak téged, szépen vérző alkony,
Érzem mikor eljössz minden csak ragyog.
Te éltetsz, tőled lesz szép a napom.
Az éj gyermeke vagyok de, hajnalt mindig várom.
|
Varga Károly
Csendszilánk
Karcol a toll furcsa mintát a papírra,
Egy gyönge kéz mi görbén irányítja.
S az agyam gondolatait így vetem papírra,
A tudatom, gerincem velejét tördeli darabokra.
A foszlányokban ott van minden,
Ahogy a sorsod a holnapodban,
De nem feleded mi kitűzve volt,
Nem feleded mit az élet rád teherként pakolt.
Ahogy az oktalan állat sem felejti a verést,
Nem arathat a gazda meddő földről termést.
Miért kapaszkodsz, ó mondd te bátor?
Láttam már, hogy kell visszaesni hideg kapualjba.
Láttam a fényt hajlani s szilánkká törni alattam.
Emlékszem arra is, hogy sokaktól mit kaptam!
De tőled nem ezt vártam el! Ó mondd miért?
Miért e szó mit rám fecséreltél?
S a sok betű mi ellen cselekedtél.
Lépj kérlek és tudd mit tennél!
Szólj, hogy törjön a csend apró szilánkra,
S a szilánkok hulljanak rám a kapualjba!
|
Varga Károly
Rab madár vágya
Eloldja a lelkem egy érzés a tájon
Szemem megakad egy turbékoló vadgerle páron.
Ágról ágra csak röppennek nesztelen
s látom a pár egyike oly kedvtelen.
Lábát béklyó köti az ághoz
Nem húzza szíve már ehhez a világhoz
Lassan lecsüng ajkán a harmat cseppje
Rab madár lesz s nem szabad gerle.
Átalakul szárnya a tolla kihullik
Lemászik az ágról s a fa mögé elbújik.
Ki kutatja fel madár lelkű lényt
Hisz ott él ő az erdő peremén.
Én láttam őt már nem egyszer
s még most is látom
Aranyhajú leány lett belőle
Itt él rabként e világon.
S beszéltem vele láttam szemében az eget
Ő vissza vágyna a fára s szállna a felhők felett.
De az ember lét is velejéig hatolt
Szíve másé de lelke mást karolt
mást szeret a madár de visszatérni nem tud
Lelkének érzései elől csak sebesen fut,
Nem űzi senki őt ebben a nagy káoszban
Ő mégis madárrá válna s repülne a világban.
Repülj hát repülj te apró madár az égen
Ne nézz vissza rám csak szállj a kék égen
S ha megpihenni vágysz szállj le az ágra
Hisz tudom ki voltál ebbe' a nagy világba'
|
Varga Károly
Csak nyomok
Lágyan leng gondolatom s a Nap csak csüng a horizonton.
Vérzik az ég alja s cseng a hegyek közt véres ajka.
Nem látni már a felhőt s a Hold is kibújni látszik.
El világ! Félre az utamból, itt az én időm következik.
A lágy szellő sikítva fú bele a nyárfaligetbe.
S önti langyos csókjait az emberekre!
Messze szállnak a madarak, s héja csap közéjük.
Visít s vér cseppen az útra eléjük.
S az eget mozgatja a föld, a por leül.
Hullani kezd az eső s a vér lemosódik.
Kihullt tábortüzek langy füstje száll.
Nem tudni, hogy a vándor merre jár.
Cikázó villámok világítják templomok keresztjét,
Kopog a bádogon az eső s a föld inni kért.
S nem iszik, hisz az eső már dörögve zúdul alá!
Mossa az egész világot, mossa tisztára.
Édesanyák sírva védik gyermekeik,
Feléjük nincs ember ki félve tekint.
Hulljon hát az eső! Hulljon! Mert ölni készül!
De megszűnt a víz s minden csupa sár.
Nem felel senki s letisztul a látóhatár,
A Hold fénye világítja a sötét utakat,
Távolban vonítanak az éhező farkasok.
s itt maradtak nekem a kihűlt, sáros lábnyomok.
|
Varga Károly
Mese
Ha az élet csak egy mese volna,
Senki sem élne csak írva volna.
Se szív se társaság.
Csak néhány betű, és az elképzelt valóság.
Hisz ki is értene bennünket?
Én a mese elől menteném bőrömet.
Nekem nem kell más csak a való,
Nem kell, hogy felnőtt legyen a gyerekből.
Gyermek vagyok én is,
Mint akárki más.
S, hogy felnőjek, még kell egy szívből jövő vallomás.
Hisz ott vagy te is , én látlak téged.
Ott vagy minden sorban,
Valóságos mesémben.
Te vagy nekem az első pillanat,
De nem mese, hisz élőben láttalak.
Fogtam kezed s hallottam hangod,
Éreztem az illatod, s tekinteted megnyugtatott.
Kevés az idő hisz véget ér a mese,
Így lesz a végtelennek hamar vége.
|
Varga Károly
Kinn a hóban
Itt állok előttetek s mégsem vesz észre senki.
A hó fed el s mégis elillan mikor hozzáérek.
Az emléke szép volt: fehér és hideg, tiszta.
Magamba zárom és felidézem forró éjjelek unalmas percein.
De miért a sok érzelem?
S miért a kín a könny s a kitartás?
Hisz úgyis véget vet az egésznek az élet,
A remény foszlánya csak köd lett.
Örülnöm kell akkor is ha halálom várják.
Hisz örömömben kínjaim nem látják.
Zúgva közeleg az éj,
Sötét fátyolba bújtatja a világot.
Én is álarcot öltök s tekintetem nem látszik.
Néha a napsugárban csillan meg szemem világa.
Hidegre gyömöszölt tekintetemben rejlik jövőm,
S nem láthatja senki hisz én nem is látszom.
De mégis remélem a maszk mögött valaki rámtalál,
Addig csak hullik rám a hideg hó mi elveszik.
S problémák tengerén lelkem csak úszik.
Felettem szálló varjak árnya látszik a hóban.
Nem tudja senki, hogy a költő hol van.
Szobám falán át sziszeg be a nyirkos hideg,
Arcomra tömör jégcsapot formál könnyeim cseppje.
Itt nem zavar senki, nincs ki engem elérne.
Ne is keress most!
Alkotni vágyom magamról,
S nem a tegnapról a holnapról.
Mégis az idő múlása tesz keménnyé.
Vázolt helyzetem kemény kövein pattan szét tudatom.
Vérző fejem vércseppje szárad a falakon.
Nem mossa le senki s nem is kell!
Hisz olyan mint végtelen réten a vérvörös pipacs.
Megtöri az egyhangú fal hatalmas síkját.
S töri a fényt, egy vad emléket éget tudatomba,
Retinám fala meghasad s furcsa látványtól.
S lélegzem beszívom a hideg levegőt!
Visszatér kezembe az élet s kitörni vágyom,
Fel, Fel! Szállni az egekben.
Én is árnyam szórnám a fehér hóra.
De csak itt állok s bámulok előre.
Itt állok s nem vesz észre senki,
A sötét a hideg tűnő hó beborít.
Visszahúz a való a hihetetlen világba,
S míg nem vesz észre valaki csak szállok a világba.
|
Varga Károly
Te vagy a válasz
Ahogy múlik az idő nap-nap után.
Eliramlik életem a jövő magányán.
Felfal a nappal, aludni hív az éj.
Csak állok s nem étező helyed nézem bután.
Hisz aludni térek én,
Révednék ezernyi színes álom rejtekén.
De nincs kivel álmodni itt, helye üresen áll,
S az ürességtől álmaim tengere oly sivár.
Nem alszom hanem csak rettegek éjjel.
Hiányod suhogása mindig álmomból kelt fel.
Látok én lányokat ki alhatna mellettem,
A kósza kísértésnek én soha sem engedtem.
Nem lehetsz boldog azzal kit eszed választ.
Minden embert a szíve hajt mi érzelemmel eláraszt.
Míg csepp vér csak folyik eremben,
Szívemmel érzek s tudom mi jár fejemben.
Az érzés az örök s nem nyomja el a hatalom,
Neked kell eldöntened, hogy ezt meddig akarod.
Lehet késő lesz már, mikor megvan a válasz.
S kérdéseid nyomán majd magadra találsz.
|
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
