| |
|
Hegedűs Tibor versei
<<< versek
Hegedűs Tibor
Angyal
S ahogy a nap nem látszik a havas felhőtől,
Úgy a földön a hó nem olvad el melegétől.
Beborítja a hatalmas végtelent, s így az angyal:
„Ez az idő, amikor a szeretet küzd a faggyal.
Én eljövök hozzátok minden évben,
S azok ragyognak majd vakító fényben,
Kiknek szívük melegebb, mint a nap,
S alattuk a hó mégsem olvad.
Mert ők a havat is úgy szeretik,
Ahogyan azt mások nem szerethetik.
S bármi jő, Karácsony napján; hóval, vagy anélkül,
Mi legyünk azok, kik a szeretet megfogadjuk szentül!”
Bármennyit is kell lapátolni a havat,
Bármennyire is sokat kell készülni majd,
Neked kívánok én, mindennél boldogabb
Karácsonyt, s örökké legyen szép a holnap! |
Hegedűs Tibor
Véres falak
Mindennap csak azt hallod, milyen volt régen.
Boldogság villant akkor a fiatal szívekben.
Megcsillant a vágy és az erkölcsök más nevében szóltak.
Elmélyülve az élet, unalmasabb felében szüntelen álmodoztak.
Reggel kilépsz az ajtón, máris a kezedbe nyomják
A világról szóló híreket, amik nem az életed alkotják.
Szembenézel azzal a ténnyel, hogy amin élsz egy megromlott világ.
Mikor nyugodtan aludnál el, bemondják, hogy újra gazdasági válság.
Kifosztanak újra és újra, a szegények szegényebbek lesznek.
Életüket féltve féltik, hogy háborúba vesznek.
Véres falak az utcasarkon, holttestek mindenhol.
Fegyverek a gyermek kezében, örök lelkiismeret, hol
A félelem retteg, hogy egyszer a haláltól már senki nem fog félni.
A lelkek újjá születnek egy másik testben és ugyanúgy fognak élni.
Mert a túlvilág nem fogadja el a gyilkos kezek vérét;
Egyedül a pokol fogja elégetni rossz útra tévedt emberek lelkét.
Forradalmi lángok gyúlnak fel a sötétség viharában.
Lázadó lelkek és vágyak, a szenvedők világában.
Szemek könnyezve sírnak a fájdalom szagától.
Nem érzik maguk védve a nemzet hatalmától!
Kilépve az ajtón csak hamuvá lett világ megmaradt emléke él.
Magad mögött bezárult egy álom, minek fájdalma a szívedhez elér!
Csukva tartod szemed és a könnyek, nem felejtik el, miért sírsz.
Romba döntött világod már csak a történelemben látod, amit nem te írsz!
Megízlelte sorsát az önkéntes világ;
Felemelte hangját és segítségért kiállt!
A büszkeség és a hatalomvágy szerepnek
Egy lázadó nép lesz az ára, s majdan fegyvereknek,
Hogy ölni tudja a szenvedést, és hogy helyre tegyen mindent.
Reményt kérve a mindenhatóktól, hogy megéljük azt a földi édent!
Szemekben a lázadók lángja, a forradalmi eszme szabadsága.
Fejlődött értelem fogja az ember, de mégis a végtelen rabság múltja! |
Hegedűs Tibor
S hogy tudjam mit ér
Ne nézz rám most kérlek!
Szememből a könnyek
Hullnak utánad még,
Ha elhunyt álmom keresnék!
Csak most ébredek s már fáj,
Nincs esély, hogy megtalálj!
Szívem messze van tőled rég,
Számodra egy elfelejtett emlék.
S hogy tudjam mit ér egy összetört szív,
Egy tönkre tett vágy, mi vissza nem hív,
Egy értetlen szó, mi fájdalmat ad;
Miért lenne jó, hogyha lelkem sírva fakad?
Kegyelmet nem ismer még,
Lelkünk is forrón ég.
S ha egyszer végleg kihűl a tűz,
Hosszú reményt nekünk nem fűz.
Nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rád.
Álmom már csak rólad szól lásd!
Fájdalmam enyhíteni nem lehet még!
Nincs már több olyan emlék.
Hisz nem rég múlt el a nap,
Mióta szememből könny fakad.
S fáj az a tudat, hogy nem hallhatom hangodat,
Nem láthatom mosolyod, nem érezhetem csókodat!
Csak most ébredek s már fáj,
Nincs esély, hogy megtalálj!
Szívem messze van tőled rég,
Számodra egy elfelejtett emlék.
S hogy tudjam mit ér egy összetört szív,
Egy tönkre tett vágy, mi vissza nem hív,
Egy értetlen szó, mi fájdalmat ad;
Miért lenne jó, hogyha lelkem sírva fakad?
Mondd el kérlek, hogy érzel e még?
Hogy nincs más emlék, s hogy ennyi a vég.
Tudnom kell, hogy ennyi volt e?
Vagy csak egy jobb kezdet ér el. |
Hegedűs Tibor
Hittem
Láttam már sok háborút, mi véres szenvedést követelt.
Szabaddá vált lelkek sorra lépték át a mennyország kapuját.
Rossz emlékek sorra igázták elménk gondolatát,
Még a halál véget nem vetett minden vérontó csatát.
Hittem egy békés jövőben,
Hittem a hősök szívében.
Hittem, hogy új világ vár ránk,
Hittem, hogy újra támad egy láng!
Hulla sorsra jutott testek,
Csatát maguk elvesztettek,
De a végzet csupán csak egy remény.
A jövőnek már egy kósza fény!
Istenükben bízott népek,
Porba tiport életképek,
Arról a világról immár,
Hol már csak ránk halál vár!
Égett füst jelzi nincs határ.
Fuldokló ködben ért homály.
A szenvedés mérge járja át
Földünkön elpusztult nép hadát.
Hittem egy békés jövőben,
Hittem a hősök szívében.
Hittem, hogy új világ vár ránk,
Hittem, hogy újra támad egy láng!
A múltunk dicső, a szívünk örök.
Bennünk egy gyász végig söpör.
Hitünk végét csak mi szabjuk meg.
E népnek a lelke sosem remeg.
Hittem egy békés jövőben,
Hittem a hősök szívében.
Hittem, hogy új világ vár ránk,
Hittem, hogy újra támad egy láng!
S most hiszek a békés jövőben,
Hiszek a hősök szívében!
Hiszem, hogy új világ vár ránk,
Hiszem, hogy újra támad egy láng! |
Hegedűs Tibor
Gyászol e föld
(Marian Cozma emlékére)
Tehetség volt, ki látta ezt vallja.
Erős, kitartó; e szót már nem hallja,
Mert a kés nem csak szívét szúrta,
Hanem lelkünk legmélyét, mi így ezt súgja:
Bár elmentél tőlünk, itt hagytál bennünk,
De téged mindörökké megőrizünk!
S a búcsú könnyek, mit utánad küldünk,
Talán nem sokat ér, de erősíti hitünk,
Hogy gyászol e nép, gyászol e föld!
Nélküled nem lesz minden fű zöld!
Gyászol a könny, gyászol a szív,
Örökre emléked gyászra is hív!
Köztünk voltál, s köztünk leszel
S nem kapunk választ, hogy miért most vitt el
A halál, mi most sorsod is lett?
S most is egy újabb ártatlan élet veszett!
Vörössé vált alkony, sötétségbe bújt égbolt.
Mert a Magyarnak Istene most téged így gyászolt.
Zápor és eső, hűvös szellő; síró hangot ad sok-sok erdő.
Mert Isten könnyét így jelzi e táj, s a földi erő!
Ez nekünk is fáj, hogy lelked már csak fent néz le ránk.
Hogy elmentél így lelkünk mélyét kínzó szilánk
Rombolja szét, mert sokan szerettünk téged,
S fáj így, hogy hazánknak így adtad véred!
Ezért gyászol e nép, gyászol e föld!
S tudjuk már nélküled nem lesz minden fű zöld!
Gyászol a könny, gyászol a szív,
Örökre emléked gyászra is hív!
Örökre szívünkbe vésted neved!
Számunkra szeretet lesz a sírod helyett!
S így örökre velünk maradsz hidd el!
E naiv elme sohasem feled majd el!
Gyászol e nép, gyászol e föld!
Nélküled nem lesz minden fű zöld!
Gyászol a könny, gyászol a szív,
Örökre emléked gyászra is hív! |
Hegedűs Tibor
S hogy tudjam mit ér
Ne nézz rám most kérlek!
Szememből a könnyek
Hullnak utánad még,
Ha elhunyt álmom keresnék!
Csak most ébredek s már fáj,
Nincs esély, hogy megtalálj!
Szívem messze van tőled rég,
Számodra egy elfelejtett emlék.
S hogy tudjam mit ér egy összetört szív,
Egy tönkre tett vágy, mi vissza nem hív,
Egy értetlen szó, mi fájdalmat ad;
Miért lenne jó, hogyha lelkem sírva fakad?
Kegyelmet nem ismer még,
Lelkünk is forrón ég.
S ha egyszer végleg kihűl a tűz,
Hosszú reményt nekünk nem fűz.
Nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rád.
Álmom már csak rólad szól lásd!
Fájdalmam enyhíteni nem lehet még!
Nincs már több olyan emlék.
Hisz nem rég múlt el a nap,
Mióta szememből könny fakad.
S fáj az a tudat, hogy nem hallhatom hangodat,
Nem láthatom mosolyod, nem érezhetem csókodat!
Csak most ébredek s már fáj,
Nincs esély, hogy megtalálj!
Szívem messze van tőled rég,
Számodra egy elfelejtett emlék.
S hogy tudjam mit ér egy összetört szív,
Egy tönkre tett vágy, mi vissza nem hív,
Egy értetlen szó, mi fájdalmat ad;
Miért lenne jó, hogyha lelkem sírva fakad?
Mondd el kérlek, hogy érzel e még?
Hogy nincs más emlék, s hogy ennyi a vég.
Tudnom kell, hogy ennyi volt e?
Vagy csak egy jobb kezdet ér el. |
Hegedűs Tibor
Itt vagy most mellettem
Nem érzek mást már, csak annyit, hogy vége mindennek.
Teljesen elborult elmém, nem hiszek már semminek.
Érzem, hogy rám vár a fuldokló végtelen;
Életem az élettől teljesen védtelen.
Fogalmam nincs hogy mit értek, s mit nem.
Gyászba borult szívem, s nem hittem…
Hogy az amit tettem csak bűn volt semmi más,
De felfogtam, hogy még csak ez az első állomás.
…Úgy érzem már, hogy ez a vég,
Mert hisz elfáradtam…vége…ennyi elég,
Mert már nem tudom, hogy élek e vagy haldoklom;
Mert itt már csak a mélyben fuldoklom.
Rettegek és félek, hogy ettől lesz még rosszabb, vagy
Csak ennyi volt és felépülök, vagy örökre a porban hagy.
Így kínoz az élet, ha valamit végleg elrontasz,
Vagy csak egy rossz pillanatban igazat mondasz.
Miért én szenvedek mindenért s még sincs, aki erőt adna.
Még nincs, aki a porból is az égig juttatna.
Tűzben ég mindenem, már nem vagyok olyan, mint régen.
Harcolnék, de már nincs erőm, csak fuldoklom a mélyben.
Mert az hogy itt vagy most mellettem, többé már más nem számít.
Megnyugtatsz, mert hozzám szólsz és engem ez felerősít.
Mondd azt hogy itt leszel mindörökké kérlek,
Mert lehet, hogy nélküled örökre elvesztem végleg.
Szemem könnyes, de tudom, hogy nem fáj,
Mert kire én számítok mellettem áll.
És, ha úgy érzem néha, hogy egyedül vagyok s te mégis vagy
Máshogy élem át a legszörnyűbb vihart.
Mert az hogy itt vagy most mellettem, többé már más nem számít.
Megnyugtatsz, mert hozzám szólsz és engem ez felerősít.
Mondd azt hogy itt leszel mindörökké kérlek,
Mert lehet, hogy nélküled örökre elvesztem végleg.
Szívem hajt, lelkem küzd, azért hogy az énem
Tegyen arról, hogy újra forrón égjen a vérem.
Más lesz a sorsom, más lesz a végzetem
Mindez azért, hogy elhiggyem,
Hogy itt vagy velem, mikor más elfordul,
Mikor az égre sötét alkony hull.
Mert te erősíted hitem, hogy ne adjam fel sosem,
Mert valamiért még mindig létezem.
Mert az hogy itt vagy most mellettem, többé már más nem számít.
Megnyugtatsz, mert hozzám szólsz és engem ez felerősít.
Mondd azt hogy itt leszel mindörökké kérlek,
Mert lehet, hogy nélküled örökre elvesztem végleg.
Még elhiszem talán, hogy az élet kemény falán
Átjutok egyszer én, mert van még annyi remény,
Hogy küzdjek az álmomért s, hogy bűnhődjek a tettemért.
S, hogy te erőt adtál nekem, ezt a legmélyén érzi szívem. |
Hegedűs Tibor
Túl messze vagy
Minden egyes nap ugyan azt az utcát járom.
Még a múltat egyszer majd le nem zárom.
Sötét ég alatt erős fény fakad,
Megvakít talán, majd a mélybe elragad.
Akkor érzem majd, hogy tényleg messze vagy.
Nem segítesz fel s a múlt a porban hagy.
Égő vágy fogant, de nem tudom hogyan,
Hiányzol nagyon, mert túl messze vagy!
Melléd bújnék én, de tudom nem lehet,
Bármit érzek most, összetörnék bármennyi szívet.
Csak, hogy saját szenvedésem enyhítve legyen,
Mert te összetörtél már ezernyi helyen.
De mégis, veled az élet annyira más volt.
Melletted, mint nappal a nap, úgy éjjel, olyan volt a hold.
Kitörölted sokszor könnyes szememből a port,
S nem hittem, hogy egyszer elmész; a múlt már csak ilyen volt.
Túl messze vagy tőlem, túl korán mentél el.
Itt hagytál magamba egyedül bezárva, hogy ezt egyedül fogjam fel.
Most érzem azt, hogy nélküled e porszem életem,
Nem sokat ér már, hiszen nélküled túl nagy a végtelen nekem.
Csak mondd, hogy miért könnyes a szemem?
Miért mutat mindig az ég felé kezem?
Ha választ kapok megértem, de fáj,
Ha szemembe nem ment semmi por, de mégis könnyben áll.
Érzem most, hogy tényleg messze vagy.
Nem segítesz fel s a múlt a porban hagy.
Égő vágy fogant, de nem tudom hogyan,
Hiányzol nagyon, mert túl messze vagy!
Túl messze vagy tőlem, túl korán mentél el.
Itt hagytál magamba egyedül bezárva, hogy ezt egyedül fogjam fel.
Most érzem azt, hogy nélküled e porszem életem,
Nem sokat ér már, hiszen nélküled túl nagy a végtelen nekem. |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
