| |
|
Babyface versei
<<< versek
Babyface
Ha lenne...
Ha lenne pillanat, mit visszahozhatnék,
Ha lenne perc, mikor öledbe bújhatnék,
Ha lenne még óra, hogy újra csókolnál,
Ha lenne az a nap, hogy velem maradnál,
Nem kérnék többet, hisz újra boldog lennék,
Bárhová tartanál, én is veled mennék.
Téged átölelve már semmi sem fájna,
Elmúlna a rossz, s a magány köddé válna.
De ezek csak vágyak. Álom maradsz nekem,
Egy fájó emlék, mely mindig itt lesz velem.
Hirtelen, szó nélkül vesztél a semmibe,
Mit éreztem, mindent itt hagytál, ennyibe.
Öljem meg az érzést? Fojtsam el a vágyam,
És lépjek tovább, mert már eleget vártam?
Ez nem nehéz, hiszen tudom, nem érsz semmit,
Fény, tűz, víz, levegő… Azt hiszem, csak ennyit. |
Babyface
Felednem kéne már
Felednem kéne már, hogy itt voltál velem,
S nem gondolni arra, mit jelentesz nekem.
Hisz tudom, hogy enyém már soha nem lehetsz.
Tiéd a szívem, de minek, ha nem szeretsz?!
Pedig még azt mondtad, ha nem is hiszed el,
Kulcsoddal kezemben sosem veszítlek el,
Mert szívem láncának utolsó láncszemét
A kezedbe adtam, s a lánc másik felét
Megtartva magamnál új holnapra vártam,
Hol összetartozunk ebben a világban.
Bár nem mondtam ki, de szerelmem érezted,
Tudtad, hogy szeretlek, de nem értékelted.
Késő gondolkodni, hogy hol rontottam el,
S már a sírba viszem, amit nem mondtam el.
Te vagy az, Te voltál, akiről álmodtam,
S nem felejtem el, hogy egykor tiéd voltam.
De tudom, ez jutott, nélküled kell élnem,
S a kihűlt ágyamban éjszakánként félnem
Attól, hogy nem vagy itt, hogy egymagam vagyok
A szerelemmel, mit neked nem adhatok.
Tiéd lett volna, már mindenem a tiéd,
Talán az én hibám, de nem voltam elég.
Csak könnyes szemekkel nézek a semmibe,
Keresnélek még, de nem látlak senkibe.
Nem tudom, mi volt, mit nem adtam meg neked,
Mi hiányzott, miért nem lehetek veled.
Talán a fájdalom nyitja ki most szemem,
De nem értem így sem, mért tetted ezt velem.
Nem maradt sok időm, mindjárt itt a reggel,
Tudod, hogy meghalok, mikor a nap felkel.
Messze még az este, de újra éledek,
S tán lesz helyetted más, akiért élhetek,
Akiért szívem ég, kiért forr a vérem,
Hisz hogy Te légy enyém, már hiába kérem.
Talán lesz más, kinek mondom majd: „Szeretlek!”
De téged, míg élek, soha nem feledlek! |
Babyface
Egyedül
Fekszem, mozdulatlan, szótlanul, egyedül,
Csend és a magány, mely rám tör szüntelenül.
Százszor elképzeltem, milyen lenne újra,
De csak hagyom magam a semmibe hullva.
Nézem az ágyamon rég kihűlt helyedet,
S szinte látom zölden csillogó szemedet,
Ahogyan néztél rám, megfogtad a kezem,
És hogy sose hagysz el, ezt ígérted nekem.
Tudom, nincs, mi visszahozhatná a szépet,
Bár szívemben őrzöm örökké e képet.
Hiszen minden, mi volt, még tisztán bennem él,
Emlékként, hisz erről szól ez a kis levél.
Elmentél. Eldobtad, ki szeretett téged,
Azt, aki, ha kellett, meghalt volna érted.
De mióta nem vagy, üres lett már minden,
Tudom, érzem, egy nap én elmegyek innen.
Ugyanúgy bűnös vagy, Te is, pont úgy, mint én,
Elloptad a szívem! S hidd el, visszakérném,
De már úgysem kapom! Hisz nagy az én bűnöm,
Vétkeztem, és ezért mindent el kell tűrnöm?!
Hazudtam magamnak, s vele a világnak,
Hogy gyűlöllek téged. Gyűlöllek! Utállak!
Hazudtam, de csak, hogy ne fájjon a lelkem,
Mert elvesztettem, kit igazán szerettem.
Itt lehetnél mégis, azt a percet várnám,
Még átölelhetnél, és vigyázhatnál rám,
Ahogy egykor mondtad, mindentől megvédesz,
Velem leszel mindig, vigyázol, és féltesz.
Csak felelőtlenül kimondott ígéret,
Hisz nézz körül! Nézd meg, az egész mivé lett!
Várlak még, bár tudom, sose jössz már többé,
S emléked szívemben elkísér örökké. |
Babyface
Múljon
Múljon a fájdalom, hiszen múlnia kell.
De én még mindig nem felejtettelek el.
Ha véletlen látlak, vagy meghallom neved,
Úgy dobog a szívem, elhinni sem mered.
Már nem vagy itt, s többé nem csókolod a szám.
Nem fogod a kezem, s már nem is nézel rám.
Csak néhány kép maradt, ami még bennem él,
Szívem új holnapot veled már nem remél.
Eldobtad, és vele engem is eldobtál,
Talán véletlen volt az is, hogy itt voltál.
Egyetlen hibám volt. Az, hogy hittem neked,
S azóta is bánom, nekem elhiheted.
Vége már mindennek, de a szívem még fáj,
Megöl a tudat, hogy szó nélkül itt hagytál.
De lesz még nap, mikor ezt te is átéled,
Akkor majd gondolj rám, s mit érzek, megérted. |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
