| |
|
Czinke Tibor versei
<<< versek
Czinke Tibor
Néma oroszlán
Hej, édes, kedves ketrecem!
Rácsaid közt szívem kikandikál.
Vágyat leltem szunnyadó éteren...
...hagytam én,...ott a szavannán
egy bűbájos nőstényoroszlánt...
Érte szabdalnám ki magam e rácsból,
...idebenn tömjén füstje kalimpál.
...de friss szelet érzek feltornyosult vágytól!
Soványodott tengerem, most csupa háj!
Ki szeretnék menni, szavanna szavára
énbennem áll a bál, mióta hív szavad!
Kesergő rácsom, jaj ne rozsdálj!
...bár szívem most egy kopár pusztán szalad...!
Szívem könnyem savával marná vasát,
de nem jó ez így, intek eszemnek – vacok!
Déli sark e ketrec mióta szeled zsong,
...képzeletben én most öledben olvadok...!
Ringató dajka, ketrecem mámora,
Mézben járkálok ketrecemben, testem fonja méz,
...még szám nem ragad, s ordítok,
feléd ordítnák, de mézes fogaim - nehéz!
...még egy kanál vesztő, ha félre nyel a torok!
Látod,édes? Medve lettem, én ki oroszlán,
harangok ezrei bongtak azóta...
Miért hagytál pusztán szavanna hazám!
...bár gyógyír lelkemre cirógató boróka!
Ordítnék, mert én…, én oroszlán vagyok,
de végül eszmélek, csak cammogó hiúság!
Dörmögő medveként lohadj, óh epedés,
gyűrűmnek köréből nem jut ki szabadság,
mely most könnyében ragyog!
Gyűrűm mely rácsom, és végzetem ne ríjj!
vesszeim kacsod el nem ereszti,
...óh szavannám édes oroszlánja, ne hívj!
Szavad tétova keblem szétrepeszti!
Bár szavadra kifolynék, mint a láva,
csak, mint akácia árnya simulhatnék reád,
de lehettél volna ez oroszlán tanyája!
...és ébrednem kell, mert imádó idomárom is ád!
Álmunkban majd dörgölődünk akáciákhoz...
...az az akácia, egyszer kiszárad,...de mégis,
valahogy vágyom ébren is szavannádhoz!
…letepert fűben de építnék neked várat!
Valahogy húz, körmöd mélyen lelkembe váj,
s reggel, ha ébred a megálmodott éden a vadon,
berengi kedvem búskomor apály,
…hiú ez szerelem gyötrő, végtelen maraton!
Kocsis Gabriellának
Kiskunfélegyháza,2012.02.09.
|
Czinke Tibor
...és nem ír...!
...és nem ír és nem is izen,
már forgolódtam tüzön vizen,
de nem...?
Nem ír, tán vihar van ajkán,
játszom kínnal balalajkán,
de nem...!
Írtam pávatollal gyémántlapra,
és nem segít fülemüle hangja,
nem...!
Már vármegye lángol idebenn,
de dölyfös, mint tékozló idegen,
miért ilyen...?
Csatakos testem? Tán sár borítja?
Netán iszapos szívem háborítja?
...lehet!
Telet kaptam orgonák helyett,
jázminos ebem zúzmóval fedett!
...rászedett?!
...ha pityókásan félre léptem volna,
ha ablakában csalogány dalolna!
...de nem!
Nem is toporzékol, nem is zúz,
csak "Csendes Don" -nál háborúz!
Miért ilyen?
...Némán hegedülök dolgaim partján...
Legyek csalódott, mint holmi aggastyán?
...nem...!
...rózsafákból építek egy illatos bakot,
hátha eme illat kitár egy résnyi ablakot!
Így lesz!
...ha e résen betáncol a fülemüle hangja,
talán kastély lesz az ősember barlangja!
Így lesz!
...Leszek ősember, csak szikrázzon a kő!
Jaj, csak nem e levél a szerelemtemető!!
...az nem lehet!
Ki írna fejfámra, ha mindenkinek élek!
Lepergett avarjaim temetnének - emlékek,
melyek szépek!
Legalább pár levelim szívedbe hemperegnének,
csősz vulkánként űznének szenvedélyek!
Az lenne az élet!
Igaz, egy napja nincs, hogy kincsem elveszett,
én toporzékolok, mint gyereklő eszeveszett!
Ez így lehet!
Majd a pirkadat, a hajnali omlós szél,
jót, vagy rosszat, de vissza beszél!
Lehet...
Gyötröm váramat ostoba éjjen át,
csapdosom, mint óceán a sziklát!
...ringok téven!
s mégsem morzsolom, nem pattan háncs,
megkövült szívünkön aggódó bogáncs...
...féltő szerelem!
Lehet, kerted rögén botolhattam meg...
...megcsúszott lovagod alatt a nyereg?
Lelkem ténfereg!
Jaj, jöjj fel egyetlen örök napom,
üres a pajtám, pitvarom, légy abrakom!
Lényem témelyeg!
Varázslat!...ki csobogó érként kezdte...
most ámuló óceán lett sziklák közt teste!
Ez szerelem!
Hold sarlója, tán lecsapja azt a gyomot,
mely befed olyat, mi nem rég még ragyogott!
Legyen éden!
Simulj sziklákra, óh óceán gyengéden,
selymes mohák sürögjenek fejében!
Hozzám hozd réven!
...csak egy szót írj, s lészen zápor,
vagy öröm, vagy bú hajt ki, e jelen magányból!
Nyomár,2012.02.19.
|
Czinke Tibor
Vackor
Vackor
Dagonyába hull a vackor,
röf,
megérett a sárga naptól,
röf,
kerek hasa olyan mókás,
röf,
vaddisznó is olyat túrkál,
röf,
turpincs orra sárba gyúrja,
röf,
sörtés hátát is reá fúrja,
röf,
kedvenc kosztja a vad vackor,
röf,
...irigyli tán' a sárga naptól?
Röf?
Nyomár,2011.11.13.
Czinke Tibor |
Czinke Tibor
Esti eset
Esti eset
Elásta a hold a napot,
fekete lepellel belepte,
csillagok tündöklik eljöttét,
ha hazatér az este.
Kongj harang,ha éjfélre üt,
cikázzon rezeden a ma,
vesd le méltón haragod,
aszalódj bosszús inda!
Ebektől vonít a falu,
ebektől vonít a határ,
ebektől vonít,ki riadt,
ebektől visít a bőrmadár.
Huhogó bagoly csőre,
pockot csen a réten,
fekete nárciszok közt
oszt az éj-ebéden.
Szellő vágja a csendet,
eső permetek áriái potyognak,
néma a megifjodott ma,
füleli a permetek mit motyognak.
Pity-poty,pity-pity-poty,
pity-pity-pity-pity,de zokog.
Esőkabát a nyalka diófa!
Döfködte a túró vakond.
De korán van élces tyúkom,
rekedt a torkom,mi lesz így?
Mi lesz,mi lesz te ficánka,kot,
aludj,csitt,még csendbe lígy!
Eszmél a disznó a karámba,
vesztét sejti,egy ijedős bohém.
Tyúk perpatvar tán böllér tőre?
Tyű,de viszályos agyrém!
Vakkant Bodri a kanász ebe:
...de nagy fenekű volt az éj,
ólamba egy gödröt álmodtam,
párnám,zsenge moha és fahéj!
Kékre gurult a sárga golyó,
felhő pörkölt lesz ebédre!
Itt a vége,fuss el véle,
s ne lépj rá a menyétre!
Kiskunfélegyháza,2011.10.11.
Czinke Tibor
|
Czinke Tibor
Szomorú vágyam
Szomorú vágyam
Szomorú vágyam
búnak papol,
térdeplőn a fűben,
elhanyagol.
Nyakig ér a sás,
lehúz valami,
szeretnék bánat,
könnyedben meghalni!
Kosár lesz sásom,
borúmnak hona,
tekints le ég,
fáradt kalapomra!
Bűzös virágaimat,
éri alkonyat,
ha tisztul bánatom,
az úr meghallgat.
S már járja lényem,
tündéri zsongás,
ifjú lesz mosolyom,
ékes borzongás.
Nyomár,2011.11.12.
Czinke Tibor
|
Czinke Tibor
Vér volnék én?
Vér volnék én?
Vér volnék én? - Mi más?
Olykor kérlelőn hív a szív,
duzzad a kebel,tágul a tüdő,
üdébb vagyok - áttetsző lég,
vérvörös tiszta víz.
... és kilök a szív,rohanok,
kitaszít,hogy máshol is legyek,,
a hajban a bőrben,mint ősi keringő,
végtagokban loholok,
csüggedést életre nevelek.
Minden ósdi megszokás,ugye?
Ősi törvények háztartása kell,
ne váljon,hitvány ósdi salak-lakká,
az ér,dícsért hídként intsen imígy,
ne kacér bitorló fergeteggel!
Kinek kell manapság holmi gutaütés?
A múltban sem volt kelendő mivolta,
vicsorog bár olykor,de legyint a lét,
cipekedi,vonszolja ez orv kabarét,
mígnem egyszer illan majdan az istenek bora.
Szajkón üvölt,óh ne tagadd! Sokszor,
repeszek robbantják tán a zilált kérget,
mit is tehet óh' az ember ily rohamokban,
mereven ömlenek a kajla,bőszült szavak,
lemarad a szép életről az a fránya ékezet.
... és lőn! Jelet küld a feledett hirtelenség,
hasad a hajnal,s már a kín nem hasít,
vokálban zeng a nyírkos halleluja,
újra pirong az éjjel sült kenyér,
szeletje zamat,életre hittel kanyarít.
... és ver a szív,mint élet,hogy élj,
ritmusát felvedd -mert lent is kell lenned,
lábban is fortyog a pir: - hát emelt fővel kaptasd,
ki ember:kínt értelmes szóra is bír,
sírás volt hajdan akkor is,
mikor élted apróként megszületted!
Nyomár,2010.10.23.
Czinke Tibor
|
Czinke Tibor
Dicsőbb időkért
Dicsőbb időkért
Térden áll a nép,s fejt emelve esküd,
jobb kezét sajgó szívére tartva,
szebb,s dicsőbb idők özönlenek,
virágot ölt ma-holnap színekbe ülve
a Duna két kavicsos partja.
Fehérbe villan s búját veszt a szürkület,
heggé vál a lob,hol akarat az úr,
elvész csendjébe kuporodva a jaj,
a díszmagyar elfojtja foltját,
bármennyire ellenszegül,bármennyire makacsul.
Mint üvegházba süt majdan a nap,
hamarján beér,mi növésre vár.
Kintről is győződni,mert bemenni nem muszáj,
távoli lépésről is vélhetők a tények,
ha mutatja foga fehérjéjét az éltető nyár.
Nyitott szemmel kell,hogy járjon,
észre venni hol hajlás,s görnyedés,
hol ritmustalan kalimpál az agg burok,
s ahol dallamtalan evez a révész,
szakadtak,s féltében foszlanak a húrok.
Lovat adni alája,ki megülni vágy,
huszárként ülje szilajan nyeregét,
magyar kéz rángja egymódban kantárját,
s a fák csemetéi felett hajladozzanak,
ne hullajtsa a fűz lomb levelét.
Nem tűri a trikolor,színeiből űzi,
ki settenkedve oson vérző szirteken,
s ki daccal susog merész nappalokon,
pofont osztva izzadó robotok arcára
átlépve koldusát galádul,rezzenéstelen.
Tulipánt nemz,ki kőkemény áhitattal
hagymát helyez,e könnytől duzzadt földbe,
s öntözvén azt kellőn,ápolva lendülettel,
hogy érje végső magasságát,s pompázzon
magyar mivoltában majd jelenben,s mindörökre.
Térden áll a nép,s e megszokás rabjaként,
kilábalni ebből,most ideje eljött!
Kézbe venni munkák gőzerő kalapácsát,
mert isten csak így egyedül így segít
megtalálni megrepedt patkók buzgó kovácsát
kit majdan szívébe zár e magyar szerető föld.
Nyomár,2010.05.29.
Czinke Tibor
|
Czinke Tibor
Csitt!
Csitt!
Vajh,meddig távol,
mi rímeim tova elfúj,
szavaimba belegázol,
belegazol,megszapul?
Nyári szellő ez bíz'
de mi kárt tesz?
Képimbe feledést híz,
minden illanó nesz.
Óriási táv,mely most,
zuhatagától elszakaszt,
de sarkon fordul,oszt',
akasztott értelmet leakaszt.
Nyári szellő ez szívem,
dicsérő,de gyertyáim
örök végzete lehet!
Hallgasd,hát imáim:
végtelen emlékezet.
Add,hogy kiérjen ereje,
boraim pillanattá váljék,
s a pillanat,tintám tengere
serényen kovácsolódjék!
Add,hogy szélvészek,
örvények ne hányják,
mik írásban vetemednek,
kőbe,utókornak belevájják!
Általam vájódnak rég,
öröklétbe hömpölygő porok...,
Csitt! S ha majdan kész,
hallgasd,mint utókorok!
Nyomár,2011.03.04.
Czinke Tibor
|
Czinke Tibor
Anyámnak
Anyámnak
Ó,de rég kéltem nálatok,
látod,ringató jó anyám!
Sírtak már a csillagok is,
odafenn,fönn az égi portán.
Keresték,hol az a gyermek,
ki alattuk apróként játszott,
ki még olyannyira csepp volt,
hogy nem érte el a csillagot.
...de megyek Anyám,megyek,
hamarosan mellettetek leszek...
Oszt' domborúlnak e kert alatt,
zöldben vénülő ritkított hegyek?
Hát a kutyák virgonc nyüszítése,
csitult-e idők szaladása óta?
Hiába,az idő felettem is rohan,
bár ettől anya - fiát,hiába óvja.
Szentként élek benned,óh' igen!
Legyek lombja vesző,átkos nyírfa,
bár,ha kristály hegyként nőnék
föléd,te hullnál akkor is karjaimba!
Parázs emlék az otthoni lét,
levegője vérként itatódik mindig,
elkerültem,nos hát kóbor lettem,de
megyek,repülök,hogy szívhez illik.
S ha tálalod serény,sült-ebéded,
valami régi kedvenccel áldj meg,
habár izeim lehet,már bitangok,
de szívem,meglásd visszatéved.
Őszültél ugye,majd úgyis látom,
mert a bölcső sem inog örökkön,
hát,mit mondjak,ér voltam hajdan,
verejtékem már folyókba töltöm.
S ha távol az éjben csillag virít,
gondolj,fiadra,ki ropja bércek útját,
s ne keress sehol,mert mindig haza,
szív újból felkeresi fénylő múltját.
Nyomár,2011.04.30.
Czinke Tibor
|
Czinke Tibor
A türelem
A türelem
Ha távol a szív,hangosabban ver
hogy halld,
szerelmet idő csak jóra nevel,
csak tartsd
magasra ott belül,hogy más ne érje el,
figyelj
az égre,mert tele van felhőkkel,
nézzd el,
ha néha hűvösebb a tavaszi szél,
ne fázz,
mikor visszatér egy percre a tél,
várj
és küzdj a kínnal mi a szívben nyomaszt,
próbálj
felidézni szép perceket egy vigaszt
álmodj,
s teljesül az idővel,ha törtetsz érte
meglátod
a jövő beváltja igéretét,ha azt igérte!
Kiskunfélegyháza,2009.10.20.
Czinke Tibor
|
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás, Apák napja
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
