| |
|
Szilva versei
<<< versek
Szilva
The outsider
It cannot touch me,
though I wish it would, sometimes...
all that wishful human army
to me it's a sullen compromise.
I walk alone, in the thickest
forest of earthly desires,
among the crowd and beyond.
I try and try hard to melt in,
to feel at home,the isolation be gone
but I see the chaos and I'm tremblin'
and I am again, in this mass, alone.
|
Szilva
Friday's low tide
Here I am, cast ashore,
heaving through these dried lips
that look like dying starfish,
dusty pebbles cracking beneath my back.
I watch the distant waves receding,
carrying the carneval heat away,
leaving nothing but weary hearts behind.
When and where the eclipse began,
only the all-seeing angels could tell,
if you ask me, I'll tell you again,
today heaven did not defeat hell. |
Szilva
A péntek délutáni unalomról (fájrontra várva)
Szürkén, nyirkosan, nyúlósan megkörnyékez,
a csendes ebéd után jön és telepszik rád,
nem mond semmit, nem kérdez,
rádborul mint egy dohos, esőáztatta kabát.
Felemelnéd a kezed hogy tegyél valamit,
az óra mutatójának feszítenéd vállad,
hogy enyhülni segítsd az idő kínjait,
de kezed, elméd, szíved a semmibe fárad.
|
Szilva
A bolygó táltos
Mályvakék szemeiben hamiskás mosollyal,
Barna sörényébe túr hosszú ujjaival,
S dünnyögi karcos baritonján: hát, nem tudom...
Ködbe vesző labirintusok bolygó táltosa ő,
Angyali alakján, melengető mosolyán
Át-meg átdereng a kétely pajkos ördöge...
Fényes, nagy lélek a kicsi szürkék között,
Egy esendő, szent őrült testébe költözött,
Ellát a lét szívének gyökeréig,
Érzi az ég, a föld, s minden világ titkait.
Saját démonai éhes légiója feszítené meg,
Egy szivárványos pengeélen táncol,
S leesik ha nem vigyáz.
Olykor serényen emeli finom keze a poharat,
S hajnalban az utcasarkon hány...
S nem látja, nem érzi saját kincseit,
Pedig felbecsülhetetlen mindahány.
Aztán gitárját felkapja, leül s dalba kezd,
S ha figyelsz, a karjaiba vesz,
Elrepít messze, messze innen,
Egy mindig érzett, de sosem látott világba,
Hol fájdalmas, édes, ragyogó sötétség honol,
Danászó démonok s kéjes angyalok járnak,
S a füledbe csörgősipkás koboldok,
S kolduló királyok furulyáznak. |
Szilva
Drága Klára
Drága Klára, mi van mára,
melyik kételyt tesszük a tálra?
Életcélok? Patthelyzetek?
Jaj hova legyek? Jaj mit tegyek?
Mondja ő,
a nagy kék szemű érzéki nő.
Fekete humor, fehér mágia,
kérj bármit, nála széles a skála.
Férfiszívek remegtetője,
lelkeknek megengesztelője,
nevetése az égből fakad,
de ha kérdezed, már el is akadt:
"Hogy én ki vagyok? Honnan tudjam?
S hogy párban legyek,
vagy egyedül mint az ujjam?"
Kérdi, s közben a kezét nézi:
hát ezt ő még nem, nem érzi.
De csoda ő, ezt bárki látja,
tündérország renegátja.
Járj bár erdőn, mezőn, réten,
ő jön, megcsíp, nevet s elillan szépen.
Kacagón int haja lobbanása,
meg nem fogod, hisz gyertya lángja.
|
Szilva
A butaságról
Életem, egy puha ágyon,
ott töltöm én, bármi áron.
De aztán jönnek napok s hetek:
hát mit egyek, és mit tegyek?
Van megoldás, jelentkezés,
pénzgyárnak kell fogaskerék.
Munka, evés, munka, evés,
agylékelés, PC-függés.
Sebaj, hajrá, megy a szekér,
hisz pénz nélkül az élet nem ér!
S csak megyek tovább, húzom tovább,
e fáradt ént, ki már csak báb.
S egyik reggel belém hasít:
miért kívánom én így a sírt?
Puha ágy vagy robotmunka,
a lélek ezt már nagyon unja.
De mutasd Buddhát a tolvaj népnek,
számukra csak a zsebei léteznek.
Csak orrodig ér a világod,
mi azon túl van, már nem látod.
|
Szilva
Nirvána boogie
Megvilágosodás, irtó jó muri,
csak az a kár, hogy zártkörű a buli.
Jogász, tanár, mérnökfeleség,
a Nirvánának nem jó eleség.
Tessék szépen okkultkodni,
ezoterikusan gondolkodni,
meditálni, tűzlégzeni,
a belső poklon átevezni.
Így jön el a nagy pillanat,
eláraszt a most-áradat.
S Isten így szól: "Nézzél széjjel,
hisz itt voltál mindig, nappal s éjjel!"
Megbocsásd – mondod – balgaságom,
nehéz átlátni a karma-láncon.
De most már a gázt elzártam,
köd előttem, köd utánam,
megérkeztem a kezdőpontra,
nem talál otthon a hétfői posta.
|
Szilva
Enyészet?
Lassan, lassan, mint a tábortűz lángja:
lobog, lángol, ég, parázslik...hamvad...
Figyeld: amint létednek dagálya,
ömlik, áramol, folyik, csergedez, apad...
Sötétség.
Nincsen több hajnal.
Nem ver a szív. Nem lát a szem. Nem fog a
kéz.
Elenged a lét egy könnyű sóhajjal.
A lélek vaksötétbe vész.
|
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás, Apák napja
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
