| |
|
Mysty Kata versei
<<< versek
Mysty Kata
Szeptember 11.
Mysty Kata
Szeptember 11.
Tűzpiros liliomtenger az ég...
Tűzpapipák hada, mint futó lavina,
a Word Center tornyához ér!
Örvényt kavar füstfellegek orma,
Nincs menekvés, a szörnyű ár mindent lezár!
Fellegekbe rúg az égő folyamár...
Lángtenger holttetemet ringat,
Csontcsermely csörgedez, falakat ingat.
Ártatlan életek sikolya elhal már,
A halál, a kerengő légutas asszisztál:
Reszkető kézzel karolja át lelkek menetét,
Szörnyet hal hullahegyek zuhatagától a sötét.
Lelketlen hóhérok, szadista parkolók!
Hol a határ?
Farkastörvényetek irtózatos morál!
Öntörvényű istenek,hamis ideológiák!
Tetteiteket elítéli az egész világ!
Emberibb tőletek sokkal az állatvilág!
2011, szept. 11. |
Mysty Kata
Születés
Születés
Anyánk méhe drága bölcső:
magzatának éden mező,
tuba uteri peték útja,
érkezőknek tiszta kútja ;
Szíve alatt arany élet,
fonva fon egy zsinórvéget;
méhe méze édesíti...
fürdővízben kényezteti.
Édes élet: gyümölcs a fán
érlelődik, nyugtatja ám..
az ütőérnek csönd moraja,
anya hangja és mosolya...
Kettőszáz hatvanhat nap
érleli a magvakat...
a szendergőt, az izgő-mozgót ;
a várva várt, icipici utódokat...
Anya kedve békésen oldó..
ha halk zenét hallgat, az oly jó!
Keze simogató és nyugtató...
Halk szava mily biztató!
Mindenki csak anyát védi...
kényezteti sőt eteti.
Jól fejlődnek benn csöppjei,
hát kaput nyit és kiengedi... |
Mysty Kata
Tanár voltam...
Tanár voltam
Tanár voltam egy életen át,
Táblára róttam föl a tudományt.
Vázlatok tucatja lepték el polcaim,
Dolgozatok rengetege tetőzte gondjaim.
Olyan otthonná vált nekem az iskola,
mint Isten háza; lelkem temploma.
Égtek bennem lángok, folyton égők,
Fényüket halványították bús idők.
Vén diáknak éreztem magam,
nem téveszthetem soha utam.
Gyermekszemek néztek rám kedvesen,
Szomjukat oltottam én csöndesen...
Kedves szavak hatottak, mint gyógyszerek,
megfogantak, mint gyökeret vert gyógyfüvek.
Ringattam volna én őket ölben még szívesen,
Csak ennek útja még máig kövezetlen...
Lettem öreg tyúkanyó, ki csibéit óvja;
a facsemetéit széltől védő gazda,
a kártevőket irtó szorgos permetező,
akut vagy krónikus bajoknál a megmentő.
Hogy amit vetettem, le is arattam?!
A való igazat tudjátok: \"operáltam \",
A maximumot minimumra cseréltem,
Sokszor a játék mezejére léptem. |
Mysty Kata
Tanulj a lótól!
Tanulj a lótól!
Szédületes vágtát
hímes réteken,
Lüktető menetelést
szélfútta végeken.
Édes, nemes tüsszentést
a nyári forróságban,
Bátorító nyerítést
egy kietlen várban.
Andalító szendergést
a hétköznapi létben,
Szelíd bátorítást
vak, szédítő szirten.
Kivételes szeretetet
kiszáradt, sík mezőn,
Rá jellemző ragaszkodást
égbe nyúló tetőn. |
Mysty Kata
Az orvosnál
Az orvosnál...
- Vagy...
- vagy nem vagy!?
De lenned kell, mégis!
Korai telefonhívás...
majd egy másik;
- Menned kell, hisz
sürgős a hívás,
de itt minden kihívás!
A váróban nyüzsgés,
gyereksírás, nyögés.
Beteg minden sarokban,
vírusok sorra tilosban.
Ülőhely sem elég,
a fogas is kevés.
- Hol van már az orvos!?
Morog a türelmetlen soros;
- Adod a leletedet? -
Marika nyugtat: Türelem!
- Itt a lázmérő, ha otthon
nem mérted, nem érted?!
- Sorszámot kapsz, amit
nem véletlen, el is hagysz.
Asszisztens néni injekcióz,
sebet kötöz, ha a lépés
úgy hozza, hát"rögtönöz".
Írnoknőnk ülve "mannára vár",
- sóhajtja, "csak jönne már!"
mentőhívás, beutaló...
lehetsz te is hordágyon utazó!
Fonendoszkóp testről testre,
Jaj, csak a baj lépre menne!
Receptek, fejelés, sorakozó akták ,
leletek tucatja, kidobott spatulák.
- Írja! - férjem diktálja, mondja...
Jó anamnézis!
Jó diagnózis!
Terápia nem apátia!
Fut az idő, halad a sor,
az orvosnál néha "horror!" |
Mysty Kata
Valentin-jaim
Valentin-jaim
Az első szerelmem
plátóinak mondható,
Az akkor elcsattant első csók,
Lelkemnek oly nyomasztó!
Kalandjaim bennem
érzelmek viharait kavarták;
"Valentinok" voltak:
egy "Élet elégiám".
Hivatásom kezdetén
elsöprő szerelemben égtem én!
Lelkünk szeretkezett, töltetett;
így az égben kötettett!
Istenhez hőn imádkoztam,
Mikor páromra rátaláltam;
Kitartott a szerelmem,
s egybe tartja szívemet... |
Mysty Kata
Galamb
Galamb
vagyok mint mindenki más
erő a lélek tengerén
só a bányák legmélyén
víz a sziklák lábainál - alant
öröm a verő öklökön
árvacsalán völgykatlanok szélén
csaló egy lyukas csónakon
galamb a Bárka légterén |
Mysty Kata
Tavaszra várva
Tavaszra várva
Még elevenen hull a hó,
szépsége oly elragadó...
szakállt növesztett az ág,
de le is hullatja a földre már...
Vacogva vissza-visszatér...
nem, nem búcsúzik még a tél.
Puhán fénylő a takarója,
bársonyos a nyoszolyája.
Pihen még a természet,
ágyában az enyészet.
Menti, ami menthető,
vesszen, ami veszendő.
Békés zene a téli világ,
lassító ütemű szava talán.
Öröme bennük sugárzó,
Nyugalma lelkünkben tanyázó.
Mint havat sodró szél
úgy jönnek szavaim még:
messze sodorják a fakult időt,
s ültetnek helyébe új erőt!
Boldog mosolyt bont a faág,
barázdákat fodroz a határ.
Virágillatot borzol a szél,
Így int végleg búcsút a tél.
Tavaszt várnak a szívek,
hittel telve a hívek.
Az alvó természet ránk
ébredőn kitekintve vár;
Szaladni vágyna megint,
magokat szórni kint:
a nem mozdulókra - csak legyint,
játszva egy nagyot kacsint.
A föld palettájára zöldet fest
fényt rajzol homlokán az est.
Kékül a tó vize, tisztul,
békülőn minden beindul. |
Mysty Kata
Hála
Hála...
Kék nefelejcs!
Kék nefelejcs!
Engem \"Dadám\"
el ne felejts..!
Annyi rossz fát
tettem tűzre;
hogy kivert a
hideg tőle...
Szépen kérlek
gyere értem;
most verjél el
kérlek szépen!
Elmarad a bántó szó
egy sem lesz fölkavaró;
Kézcsók a kézcsókra hívó,
temetve mind, mi múló kínt adó!
A köszönet szava most
szívem minden vágya:
és csakis hála, hála, hála;
- míg ide nem ér halála(m). |
Mysty Kata
A
Éltem és ittam sorsomat sorsodból,
feléled sorsunk Te csodagyerek!
De föl nem éled az, amit megöltek,
eltemettek a viharvert, mostoha évek...
Az élet konokul, bitangul becsapott,
meggondolatlanul és hálátlanul elhagyott.
Csapásokat mért rád, erősen a végét,
idegsejtjeidbe töltötte halálos mérgét.
Hazátlanul egyetemi kiebrudalt,
etted magad, jártad haláltáncod!
A szerelem itala kedved csak beásta,
de elméd a gyógyírt benne sem találta.
Szívtelenek között árván koldultad életed,
kegyelemkenyér: - a munka lett volna -
s mi szánalom helyett a gondod megoldja!!!
Az ilyen terápia ma is; kincsek kincse volna!!
Nem halni, élni vágytál normálisan, tevőn...
kipróbáltan, viharokban megedzetten...
a költészet szentegyházát építette szíved,
hol az Úr hangja mindenkoron a hited. |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás, Apák napja
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
