Bíborvörösre festette át,
felhők tükrözték a sugarát.
Fénycsóvája nyugvó napnak,
csodát kölcsönzött a partnak.

Víz tükrén egy hattyú ringott,
tollain a napfény izzott.
Ritkán láthattam én szebbet,
megmelengeti a ...

Tavasz kezdete – tankában…

Megérkeztek már
A vadludak. Híg tavak.
Idő, már langyos.
Szép a táj, napsugaras,
Erdő, rét egy sem havas.
*
Diófán, varjú
Szembe- károg világgal.
Még nincsen dió.
Ott a rügy faágakon,
Bomlik majd szívszárnyakon.
*
Gólya korán jött,
Párját várja, kelepel.
Fészekjavítás.
Fűszállal ...

A madarakról a télben… eredeti Baso féle stílusú haikuban…

Már hideg, ólmos,
Az estéli szürkeség.
Tyúkok, elültek.
*
Mert fagyot nyeltek
A szirmok, oly’ kemények.
Ritkák… madarak.
*
Zúzmarás a táj,
Cinkék tolla is fázik.
Tudott, jön a hó.
*
Kopasz ágakon,
Cinkék szeme villódzik.
Letört jégcsapok.
*
Hajnal ...

Még nem mentek el
a fecskék, még itt
csivitelnek.
Akad eledel
és oly hideg sincs;
még pihennek.

Pár nap, egy-két hét,
majd szárnyra kapnak
és irány dél.
A fényes, kék ég
urai maradnak.
Mindörökké.

Cinegemadár, elillant a nyár,
kicsi fészked ajtajánál
a szél ki-be jár.
Cipőt szeretnél, hogy elmehessél
fagyos télből meleg nyárba;
ez lenne a cél.

Varjú mondja: kár, sok vendéget vár,
ám kis cipőt az idén sem
gyárt a cipőgyár.
Ne búsulj ezen, lesz majd élelem,
etetődben napraforgó
télen is terem.

Lesz ...

Harkály doktor csőrével a fákat kopogtatja,
szorgos, állhatatos buzgalmával gyógyítgatja.
Egyetlen egy perce sincsen neki lustálkodásra.
Szüntelen röpköd egyik fáról a másikra.

Nagyon nagyon sok a dolga.
Hogy ne legyen beteg fa
a megelőzés is dolga
és a beteg gyógyítása

is az Ő nagy feladata.
Épp ezért röppen ide-oda,
odvas fáról ...