| |
|
Tudomány kategória versei
<<< versek
Ez itt az Ön költeményének a helye. Küldje be Ön is saját verseit az oldalra!
|
Tudomány
Pákozdi Sarolta
Az Idő rabságában
Az Idő rabságában
Az idő nem mozog, és nem fogy el,
ő nem törődik semmivel.
Mi mozgunk benne, tagoljuk,
de nem az időt, magunkat fogyasztjuk.
Folyton szidjuk, mintha élne,
ha örömünknek gyorsan vége...
pedig nem ő lopja el,
hisz nem törődik semmivel...
Ha fáradunk és szenvedünk,
az idő túl hosszú nekünk,
pedig nem ő húzza el,
hisz nem törődik semmivel.
Néha szeretnénk megállítani, mint az órát,
máskor előre rúgnánk, mint egy labdát,
de ő nem hallgat ránk, nem felel,
mert nem törődik semmivel.
Minden létezőnek van saját ideje,
látszólag rendelkezhet vele,
de semmit sem tehet ellene,
akinek letelt az ideje.
Az idő együtt él a térrel,
soha nem válnak ők széjjel,
együtt adják a négy dimenziót,
a létezőknek alapot, kort, helyet, panziót,
fizetjük a lakbért valamennyien mi, a lakók.
Horatius, a költő arra biztatott,
éljünk az idővel, élvezzük a napot!
Minden órának van szép virága,
leszakítani - ez lesz örömünk ára.
Nem tartozunk ezért köszönettel,
az Idő közömbös és végtelen,
nem törődik ő senkivel. |
|
Tudomány
Pákozdi Sarolta
Világunk
A világ - gömb.
tökéletes forma,
se vége, se hossza.
Ha elindulsz origótól,
oda is jutsz vissza.
Gurul a gömb, egyre gyorsul,
nagyot loccsan,
mint egy kő a kútba,
belehull egy láthatatlan
nagy fekete lyukba.
Ragyogó itt a sötétség,
olvaszt a forróság,
kicsurog a gömb anyaga,
hova, - Isten tudja.
Vége nem lesz a világnak,
Isten tenyerében
újabb golyók gömbölyödnek,
szeretet fényében..
Aztán kezdődik elölről,
végtelen időben...
Újra gurulnak a golyók,
sebesen futnak a folyók,
hegyek füstölögnek,
az értelmes energia
embert is teremthet.
Ember lyuggatja a gömböt,
így pusztul az élet,
egyre több a fekete lyuk,
gurul a gömb..
félhetsz!
|
|
Tudomány
Prirapos
Mikor humánból reálba
Ó, hogy szeretem a Történelmet;
Lenyűgözött a versek hada.
Tanár csak beszélt és, csak mondta,
Néha ütötte egymást egy-két szava.
Mint, ahogy kutyának a csontra,
Úgy csorgott a tudásra nyálam.
Ujjaim kulcsolva térdek között,
Padnak dőltem és görnyedt volt a hátam.
Úgy hallgattam sok "okosságot",
Szép elképzelést a dolgokról;
Bár az igazságot nem fedte:
Dugovics nem ugrott le a toronyból.
Vagy netán várfokáról ugrott?
Ez annyira mindegy ezután;
Műszaki suli diákjaként,
Bernoulli-törvényt hallgatok bután.
Amit követ is Torricelli,
Hogy miként ömlik ki a közeg,
Ha tartály nyitott, nincs túlnyomás,
Légkör hat rá és a fenti víztömeg.
Jaj, ha ilyen egyszerű lenne,
Nem is lenne okunk panaszra;
Mechanika, szakrajz, gépészet -
Ezeket fejből kell tudni tavaszra.
Féloldalas állapot ábra,
A vas-vaskarbid hogyan olvad,
Hét vonal, az egyszerűsített:
Ez a könnyű ötösről álmot oszlat.
Egy koronás anya sasszeggel,
Ábrázolás három nézetből,
Fél milliméter pontossággal:
Sok-sok szép órát elvesz az életből.
Az ember szeme, szája tátva
Látván különféle meghajtást,
Körmös tárcsa, vagy bordástengely,
Gépelemekbe nyerhetsz bepillantást.
Oly szép, mindennek értelme van,
Konkrét dolgokat kapsz végül
És, amit hallasz annak haszna van
Ostoba belemagyarázás nélkül.
Nem úgy, mint a nagy verselemzés,
Mikor azon rágódsz hosszasan,
Mit árul el e szép költemény,
S hogy örömmel íródott vagy bosszúsan. |
|
Tudomány
Tékné Csapó Erzsébet
Csillagok között
Vágytam csillagok közé,
Sok-sok nyári éjszakán,
Hogy a Göncöl szekerén,
Égi mezőt járhatnám.
Egek országútján én
Szekereznék sokáig,
Kíváncsian figyelnék ,
Rejtett csodát hadd látnék.
Tejúton megkeresném
Csaba királyfi nyomát,
Mit lovaik lába vert,
Nézném csillagok porát.
Futnék üstökös után,
Csóváját megtépáznám,
Fiastyúknak csibéit
Egyenként megsimogatnám.
Látnám, talán, merre visz
Az út öröklét felé,
Megjegyezni szeretném,
Ne tévedjek másfelé.
Megtalálnám biztosan,
Égig érő fa helyét,
Vissza azon lépkednék,
Csillagokat szórva szét.
|
|
Tudomány
Sándor Márton
Angyali Mámor
Húsvétra rendhagyó gondolataim támadnak,
Madártávlatba kitárva szárnyaim mentális áradat,
Söpör végig nyugalmam kósza képzetén,
Ünnepi hangulatba epedező tudat állapot, mély szenvedély!
Fikcióim nyomán ellep egy vérben izzó félhomály,
Éjjel feleszmélve vár ott rám talán, egy ismeretlen táj,
Hol tudatra ébredve, elmerülök a képletes végtelenben,
Elenyésző horizont - fényévnyi távol, sosem látott angyali mámor! |
|
Tudomány
Tóth Árpád
Ó, forgó földünk!
Ó, forgó földünk! - ostoba
Játékok legbúsabbika!
Röpít a Végzet ostora
Tova, vén pördülő csiga!
Csak pörget egyre, konokon,
A végtelenben féktelen,
S vak surranásod monoton
És céltalan és végtelen.
S mi, rajtad, szédült emberek,
Elvágyunk rólad: bús talány!
Ó, míg vak forgásod pereg,
E messzehívó vágy talán
Amaz "elröpítő erő",
Mit szül keringve a korong?
Sodró vágy, égig szökkenő,
Míg ónos testünk lent borong...
És perdül az örök csiga,
S lendítene a drága vágy,
Ám megköt az örök iga,
És sárba vetve vár az ágy, -
Ragyog sok titkos, messze fény,
De egykedvűn csapdos tova
A titkok csillag-mezején
A Végzet konok ostora... |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
