Esőcseppek hullanak az égből
Fényáradat világít meg valamit régről.
Mintha csak tegnap lett volna ,
hogy a lelkem érted harcolna.
Miattad azt érzem hogy ,
valami megfordult bennem.

El kell felejtenem téged!

Elérted, hogy a világom romba dőljön körülöttem!
El kell felejtenem téged ,
a puszta emléked is éget.

Mindent utálok ...

Halálba hulló szerelem

Egykor szerettelek,
lehettem volna Júliád neked.
Lehettél volna Rómeó,
röpke boldogság, halálba hulló.
A szerelembe belehalni: üdvösség,
a szerelemért ölni kárhozat, vétség.
Nélküle élni,de mégis vele,
élted végéig kísért szelleme.
Sokáig élhetsz, halott vagy,
őrületbe kerget a bűntudat.

Ha álmodban
lehajtod szemed,
Mit látsz?
Körvonalazódik
halványban Kit vársz?
Mit szeretsz?

Érzed-e
mágnesként a vágyaid?
Mik behúzva,
jól ledöntenek..
S fájdalmak érzetét melledből?
"Mik nappal,képtelenek.."

Kezeddel nyúlsz-e felé
mint délibábot látva?
Arcában a csillogást,
s hogy foszlik ruhája?

Elkapva ...

Ne bújj,ha fáj,
Ne fèlj csak èlj,
Most kell, hogy álj,
Ő, nem kell ,hogy lèpj.

Öleld meg ès bújj hozzá,
Ez a napod teszi jobbá,
Lèpned kell, lègy merèsz,
S meglátog, bármit elèrsz.

Mèg ha szíved fáj is,
Hívd ès ott lessz már is,
Ha tènleg szeret, nem hagy el,
Ha elhaj, meg nem èrdemel.

Ó, te tündéri boszorka!
Lelkem gyengéd erőszaka!
Te vagy nekem a nyílt titok
ajkamon néma sikolyok.
Te vagy a csalfa reménység,
te vagy nappali sötétség!
Ajkamon néma kiáltás,
kitartás és feladás.
Álmom mélyén te csúf csoda,
akarlak, édes mostoha!
De- mert szívem élőhalott,
élek emitt, halok - amott!

Hajnal s lépteket érik földek
Bemocskolt világ, emberi szörnyek
Hallom ered, áruló királyok lánya
Ábránd a kezdet, és semmik maradványa

Áttetsző maszkod, csörög arany véred
Az emberiség nem rejtegethet Téged
Játék a halál, én nyugodva várlak
Fuss, ha tudsz, úgyis megtalállak

Szabadul a vadász, s embere árja
Lakattal mély szív ...