| |
|
Butaság kategória versei
<<< versek
Ez itt az Ön költeményének a helye. Küldje be Ön is saját verseit az oldalra!
|
Butaság
Czinke Tibor
A balga pék
A balga pék
Hej,de rég,
pék sütötte
szelíd,mennyei
kenyerét!
Most meg!
Lapátján,
üszkös,rőt,
morzsákat hány!
Lapát! Csapj reá!
kemencébe
vesd a kurta,
gőgös péket!
Riszáld ki alóla,
ha megterítve volt,
csínyes terítéket!
Úgy süssön,
mint hajdanán!
Mennydörgő csíny,
ne bóklásszon
kemencéje falán!
Pirosra,ropogósra!
Ne orcája éke süljön!
Virradat hevítse
a parázs cipót,
illat mámor terítse,
oly mód zendüljön!
Méhek rajban eredve,
hintázzanak
édes omlós gőzén,
és száz mosolyként
reppenjenek,
hol aranyló
verjtékes erény!
Mire a sárga cipó
felocsúd az égre,
nyál csorduljon,
arra a keserves,
kedves zsemjére!
...és ki balga pék,
okkuljon valahára!
Ne penderítse lapátját,
dühöngő mocsárba!
Szívből vesse
kemence zugába,
lelke mennybéli fáját,
ne árnyak átkát
keresse,
kinyitván hűs pofáját!
Nyomár,2011.12.02.
Czinke Tibor
|
|
Butaság
Czinke Tibor
Az irigy
Az irigy
Miért van így?
Valaki irigy?
Hol a frigy?
Mi lesz így?
Sírba ne vigy'!
...és most eridj'!
...és légy szelíd!
Légy gyémánt híd!
...és senkinek ne higyj'!
Ne bolyhozd szívem belsejit!
Csak ennyit kérek,ennyit!
Érted! Most és megint!
Átkozottul ne keringj!
Csak ennyit kérek,ennyit!
Már térdem megcsuklik!
S az irigy,még hízik,
dörgölődik,simlizik,
majd megsért,s ködbe cidrizik.
Settenkedő éji kuvik!
Reccsent,tör,s elbúvik!
Jaj,de már hányadik!
Szemembe kő szökik,
egészen őszökig.
Nyakam fellett inogva ring,
agyam,mint száradó ing.
Szemeim kajtatva követik,
egész a busás ködökig,
illatát véletlen sem lelik.
Orrom bűzével telik.
Ormótlan,kajla hegyekig
űzöm,feneketlen vízig!
Holdsárga spárga ívik,
homályba látva,mint kiwik,
szőrös lelkű pingvin,
keresi a vitrint,
kotorva magának méltatlan
szánalmas kínt!
Kiskunfélegyháza,2011.11.13.
Czinke Tibor
|
|
Butaság
Pogány Géza
Vétkezni
Túl késő volt mire megláttad,
túl késő volt mire megbántad.
Vétkeztél, felebarátod asszonyát megkívántad,
megbocsájtását már hiába vártad.
Azért amit azon a szenvedélyes estén tettél,
bűnös fellángolásodért hatalmas árat fizettél.
Felelőtlen vétked olyan embereknek ártott,
kik szerettek, ki téged sohasem bántott.
Mostanra már teljesen egyedül maradtál,
a te hibád volt, mindenkit elhagytál,
nem tudtál értékelni senkit,
mostanra nem maradt semmid.
Budapest. 2006.02.21. |
|
Butaság
Szilva
A butaságról
Életem, egy puha ágyon,
ott töltöm én, bármi áron.
De aztán jönnek napok s hetek:
hát mit egyek, és mit tegyek?
Van megoldás, jelentkezés,
pénzgyárnak kell fogaskerék.
Munka, evés, munka, evés,
agylékelés, PC-függés.
Sebaj, hajrá, megy a szekér,
hisz pénz nélkül az élet nem ér!
S csak megyek tovább, húzom tovább,
e fáradt ént, ki már csak báb.
S egyik reggel belém hasít:
miért kívánom én így a sírt?
Puha ágy vagy robotmunka,
a lélek ezt már nagyon unja.
De mutasd Buddhát a tolvaj népnek,
számukra csak a zsebei léteznek.
Csak orrodig ér a világod,
mi azon túl van, már nem látod.
|
|
Butaság
Pogány Géza
Titokban sírunk
Furcsák vagyunk mi emberek,
nagyon nehezen ejtünk könnyeket,
lelkünk zokog, ám arcunk közben nevet,
próbáljuk tagadni azt, amit nem lehet.
Ott sírunk hol nem lát senki sem,
könnyeinket felszárítjuk, de a bánat megmarad szívünkben.
Másokat becsaphatunk de szívünk az mi igazán szeret,
és csak zokog, némán ontja a könnyeket.
Furcsák vagyunk mi emberek,
sok mindenért ejtünk könnyeket,
tagadni ezt nem kell, sőt nem könnyen lehet,
ám mégsem merjük mutatni annak, ki minket igazán szeret.
Nem tudom van-e őszinte szó,
amivel mindez elmondható.
Álnok hazugság és képmutatás az életünk,
hisz belül akkor is sírunk ha éppen nevetünk.
Budapest. 2004.02.02. |
|
Butaság
Pogány Géza
Látod már megint megyünk...
Hová tűntél el? Pihenni sietnek a percek sebesen,
valahogy elmúltak a szép napok hiába keresem...
Valaki mintha csak ellopta volna tőlünk őket,
magára hagyva bűneikkel szegény esendőket.
És látod már megint csak megyünk hasztalan,
hideg magányos utunkat rójuk vigasztalan.
Úgy hittük célba majd ketten együtt érkezünk,
nem tudhattuk út közben mennyit vétkezünk.
Az évek múlásával mi mennyit változunk,
saját érdekünkben fel majd mit is áldozunk.
Nem tudhattuk utunk célt nem érhet soha,
és látod megint egyedül megy a két ostoba.
Budapest. 2011.04.27. |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
