| |
|
Művészet kategória versei
<<< versek
Ez itt az Ön költeményének a helye. Küldje be Ön is saját verseit az oldalra!
|
Művészet
Hajdú Attila
Ihlet nélkül
Légy mentorom drága mesterem,
Hogy szavam ne csak olcsó giccs legyen.
Taníts, oktass, és persze fogd kezem
Mikor a leírt sorokat szétszedem
Koccintsunk majd együtt minden jóra
És váltsuk át a jeleket igéző szóra.
Vállat-vállhoz vetve és nevetve
A gondolattól telt agyunkat szétvetve.
Írjuk ki minden boldog örömünket,
Hogy ne feledjük ünnepünket.
Fájdalmunkat is írjuk majd papírra
Most tél van kész is lesz tavaszra.
Légy a társam és hű barátom
Ha már nem felelsz, én már fázom.
Csak azt kérem, hogy segítsél
Általad írt verset meséljél.
Hosszú legyen minden meséd
Hálás pillantást vetnék feléd.
Ott csüngök én az ajkadon
Mikor a versed rímeit hallgatom.
Függő lettem ezt nem tagadom,
Azért ezt a rémséget abbahagyom.
Szeretném az írást itt már befejezni
És ezzel az egésszel valamit kezdeni.
Csak kellene a végére írni egy csattanót.
(írd meg, ha tudsz valami jót!)
Szeged, 2011.december 28.
|
|
Művészet
Narez
Az éj
Az éjjel írta: Kardos Attila / NAREZ
Te...ki minden napomat lezárván felejteti el a nap fáradalmait,
Te...kihez annyi rosszat és gonoszságot fűztek oktalanul.
Amikor rád nézek csak jobb szemedet látván elgondolkodok miket tettem az életben,
Miután felébredek már sehol se vagy, csak kedvesed ébreszt fel finoman, lágyan, kedvesen.
Mindennap látván arcodat, bú és keserűség fog már el,
nem szabadulhatsz a börtönből ahogy mi, emberek sem.
Amikor a te lepled alatt közlekedek nyugodtság és öröm tölt meg,
Hisz tudom hogy itt te vagy az úr és nem az emberek.
Bárcsak mindennap te lennél, és benned élnénk,
Bárcsak mindennap a te szemed felét láthatnám,
Bárcsak a te részed lehetnék örökké,
Ez lennél te, az éj. |
|
Művészet
Pákozdi Sarolta
József Attila ma is él
Mondd, mit érlel annak a sorsa...?
ezt kérdezte egykor
József Attila.
Költői kérdés - a választ is megadta maga,
egy-egy emberi sorsot felvillant e költemény
minden versszaka.
A földtelen parasztot, kinek nem jutott kapanyél,
a munkanélkülit, ki a gyár körül őgyeleg,
az egyedül élő, aki béréből
meg nem él, - de hitelt nem ad neki a fűszeres,
mert az adó hosszú, nagy a bér,
hiába csal, ha többet számol a petróleumért...
A költő is ott áll a sor végén,
másolás után lohol,
nevét - ha lesz -
megjegyzi a proletár utókor.
A Mondd mit érlel...? kérdés ma is aktuális:
felelhetek egyetlen szóval máris:
Nyomort! az összes felsoroltnak, sőt annak is,
ki nem szerepel itt...
Kapa már nem kell, importból eszünk krumplit,
a gyár mellett nem lehet őgyelegni, mert gyár már nincs itt,
aki egyedül él, az éhezik, feje felül a tetőt elárverezik...
és nem csal már - mert nincs is fűszeres,
mindent a szupermarketben vehetsz...
A költő verset ír, de másolni ott a gép,
megélni a honoráriumból? - Nevetség!
József Attila, te költőóriás!
Áruld el nekünk, hogyan legyen tovább?
Segíts megteremteni - ahogy ígérted - a harmóniát,
szükségünk volna rád!
A proletár utókor megbecsül,
születésed a mi ünnepünk. |
|
Művészet
Czinke Tibor
Elszállott ihlet
Elszállott ihlet
Már hittem azt,
szobám nyugalom szirtje,
képzeltem' idomult írnivaló szóra,
kastély gyanánt lihegett,
magányos bolygóra.
Tollam örömibe folyvást nevetett,
midőn asszonyom
főzés végtével nyugvásra
keményen hajlott,
de elszállott örömim híre,
bár imádattal ölelém,
elfolyott ihletésim ifjúi vére.
Csörtetett székem,
s őt méllyéből felzavará...,
elinalt költői erényim reménye.
Megzavartatott,ej!
Megalvadt gondolatok,hát
aludjatok,mint a tej!
Elhalt dallamok,nem látitok
meg versi végszó szirtfokát!
Kérlelém én az kékülő eget,
de felheit hessegeti,
nem ér rá segédgezni terhemen,
magam kell,belátom,
visszadohogni nagyját,kevesét,
visszaidézni,illanó rózsák
láthatattlan aromájú beszédes neszét.
Még a sukár nyírfaág
is elhajl',fúvások gyötrik szegényt.
...bár,levele sincs még,
télidők zordsága,ágain:az rág,
pediglen'levelin,minden bizonnyal,
állott volna némi szó,
melyet,elibém tár bizalommal,
hátha,netán egyezék,
mi kérgem bölcsejéből,oly elosonó
léptekkel ódon sieték.
Hé! Ti,ott,ott fenn ott fönn,ti madarak,
gondolataim reppentek...,
nem ütköztetek kószáló ihletemmel?
Kérdezve kérlellek tikteket,
csapásitokba nem ütötte orrát?
Semmiségek lennének,üres javak,
tollamból kifolyva érne,
talán akkor foganna pár garast,
a szót elvetve volna némiképp értéke...,
Ejh,ihletem,merre döngicsélsz,
élsz-e még,vagy netán,
halálozott képeim reménye?
Suhanj,képzeletem,suhanj,suhanj,
közel járhat az még,
könnyebbítsd meg beállott tavam,
hártyában rest a jég,
érzem,még szíve halovány,de ver!
Ihletim,ha oly soványan is kerülsz
csak ne hagyj,ne hagy el!
Csókokat küldök,óh' egek bárányai,
rázzátok irháitok hevesen,
háth' benne lelé,mi fejből égnek mén',
cibáljátok,ha másképp nem...,
csak hullajtson vissza,kitárt ölembe
tévelyedett költeményt!
Jaj! Reám vettette fényét a nap,
sárga igéje oly mélyre hatott,
felvillant valami szép.
Elkaptam ej' azt a kövér pillanatot!
Bokrok megé bújt barlang lehetett az,
bújdosó ifjúi árnyék,
de,mert napnak delelés adatott,
keblembe forrta,úgymond,áldását,
lett újbóli ajándék.
Itten ég,lobog,már legbelül és tüzel...
Hadd zengjen oltára a szónak,
nem hánykolódni születék,
mi sugallatként pattan,
ringni kell a tollnak,mint hajónak!
Nyomár,26.02.2011.
Czinke Tibor
|
|
Művészet
Erdős Pál Attila
Igazi költő a szív
Igazi költő a szív
A poéta mindig
a múzsáért sír,
emiatt éjjel
is verseket ír.
Lelke húrjaiból
zengő hangokat hív,
ám hiába,
az igazi költő a szív.
(Erdős Pál Attila)
|
|
Művészet
Erdős Pál Attila
Elcsodálkoztam...
Elcsodálkoztam...
Korábban minden kincset megadtam azért,
hogy messzi tájakra eljussak csodálni
a magas hegyeket, a tengeren tornyosuló
hullámokat, a csillagok fenomenális
körforgását. A szépség iránti vágyam,
fogékonyságom olyanná vált, akár egy
hangvilla, mely zümmögni kezdett az agyamban,
mihelyt valami gyönyörűbe botlottam. De
így hatvanon túl lenyugodva rájöttem,
mily ritka, mily bűvös és mily varázslatos
volt az a pillanat, mikor végre eszembe
jutott,hogy elcsodálkozzam önnönmagamon…...
(Budapest, 2011. október 25. Erdős Pál Attila) |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
