| |
|
Otthon kategória versei
<<< versek
Ez itt az Ön költeményének a helye. Küldje be Ön is saját verseit az oldalra!
|
Otthon
Pákozdi Sarolta
Esti idill
Kacsint a lámpa,
piros-sárga ruhában
táncol a lángja.
Szobám sarkában
homály dereng,
emlékek várában
magány mereng,
alszik a csend...
Párnámon macska
szundikál,
egérrel álmodik talán,
dorombol boldogan,
simogatom...
|
|
Otthon
Tékné Csapó Erzsébet
Álmodtam magamnak...
Álmodtam magamnak falun egy kis házat,
Nyugalom járja át lelkem, ha ott járhat.
Falai ölelnek, ringatnak az ágyak,
Friss fű illata leng, dalok rám találnak.
Álmodtam magamnak falun egy kis házat,
Nagy kert közepébe, elbújva, magának.
Bokrok alatt virág, fákon madárfészek,
Alattuk sétálva boldogságot érzek.
Álmodtam magamnak falun egy kis házat,
Kapuja mögött én magamra találok.
Nem jut el ide vad rohanás világa,
Kívül marad a zaj, nyüzsgés, motorlárma.
Álmodtam magamnak falun egy kis házat,
Aminek udvarán gyermeklábak járnak,
Önfeledten játszunk, velük kergetőzünk,
Könyörtelen idő is megáll felettünk.
|
|
Otthon
Pákozdi Sarolta
Öreg ház öreg gazdája
Teste agyagból tapasztva,
két aprócska ablak - színes írisz-függöny fátyla
sűrű szempillája - rácsként borul rája.
Van még számtalan rés,
ki-be járnak rajta ételek és italok
tápláló anyagok,
füst, levegő és drogok.
Alul eltávoznak a salakanyagok.
Szép volt egykor: - fala fehérre vakolva,
a mostoha idő ezt lemosta róla.
Tetejét illatos barna nád takarta,
haja őszre szürkült,
itt -ott már kopaszra.
Félig lekaparta szelek vad haragja.
Összedőlni készül, - meggörbült a háta,
gerince eltörött, - fáj a gerendája.
Nyikorog ajtaja, vihar megcibálta,
földre roskad csendben,
nem lesz több gazdája,
vályogból nem épül - senkinek már háza |
|
Otthon
Pákozdi Sarolta
Lakótelep
Sivár szürke panelházak,
emeletesek, egyenruhás hadsereg.
itt élnek a nehézsorsú szegényemberek.
Belső terük szűkre szabott,
beépített bútorozott..
de komfortos!
Kamra nincs, a konyha pici,
asztalt körül nem ülheti
nagycsalád, baráti kör, rokonság.
Nincsen külön gyerekszoba,
házaspárnak hálószoba,
vendégeknek fogadó,
mégis jó, ha eladó.!
Noha kicsi, nagy a rezsi,
számlák jönnek tömegével, egyre több,
sok lakó a fizetési halasztásért könyörög.
Számtalan a szolgáltató,
készenléti díjat kér,
fizethetsz a semmiért.
Összefirkált lépcsőházak,
takarítás, felújítás - erre csak ritkán telik,
a lakók a hangoskodást - vékony falak - eltűrik.
Aki itt él, jól ismeri, de ellene nem tehet,
ha nem tetszik, eladhatja, elmehet.
A lakópark teljesen más:
össze nem keverheted.
Parkosított, garázsokkal felszerelt..
Itt laknak a jól fizetett emberek,
nekik minden luxusra telik.
ez a gazdasági elit...
Erre vágytunk, ezt ígérték, az ígéret földje ez!
Vagy tán mégsem? Döntsd el magad,
ez a jogod megadatott, teheted,
Választani nehezebb! |
|
Otthon
Vida Zoltán
Onnan jöttem én
Onnan jöttem én..
Hol este a Nap a felhők mögött Földre hull
onnan jöttem én,
de minden reggel mikor nekem búcsút int
az alkonyat az égi fény,
szívemben születik az örökkön élő remény.
Hogy kicsiny falum öledbe hazatérek én.
Hisz annyi ősöm ringatja az óvó két karod,
betakarja csontjaik az évszázados homok.
Visszavár engem a fatornyos kis templom,
a virágos rétek, az akácos erdők, a kanális,
az utca forgataga, a kenyér illata, a majális.
Ifjú voltam mikor a könny áztatta port lábam
utoljára tapodta,
de azóta eltelt már ezer, meg ezer éjszaka.
Arcomon immár barázdát szántott az élet,
s a kéz mely búcsút intett, mára már reszket.
Hajamra a konok idő már ősz tincset festett.
De téged piciny falum, nem felejt a gyermek.
Ha szemem végleg lecsukom majd egykoron,
s Isten szeret, a haló Napot otthon láthatom.
Az utolsó lélegzetem a tied lesz akácos erdő,
lelkem rajtad pihen majd meg zöldellő mező.
Testem mint őseimet öleli a csikorgó homok,
s te vigyázod hűtlen fiad, ki valaha elhagyott.
2011.Augusztus. 18.
Irt:
Vida Zoltán. |
|
Otthon
Hatos László Tamás
Telefonvárta
Telefonvárta
Idegen ország,idegen táj
Idegen emberek,kínzó vágy
Furcsa szokások,nem értett gondolat
Bárcsak hallhatnám Kedvesem hangodat
Helyem nem lelem,bámulom az órát
Tolnám erőszakkal a nagymutatóját
Várom a percet,mi hallani engedi
Hozzám küldött szavad,mi egyedi
Csörren a telefon,ragadom kagylóját
Szinte szívja agyam szavaid betűjét és
hangját
És már látni vélem alakod kontúrját
Szívem mellkasomban lassan elcsitul
Képzeletem csillag fényén máris elindul
És már otthonomban vagyok hét határon túl |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
